Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

BÍRÓI GYAKORLAT. 367 sel való kapcsolat azonban világosan arra utal, hogy az e kérdésben való intézkedés a főtárgyalás! elnököt illeti. És a gyakorlat is tényleg ez. 313. §. Tobb izben foglalkozott a C. a kérdéssel, mily okiratoknak a főtárgyaláson való felolvasása van megengedve. A vád'ott előéletére vonatkozó élet- és jellemrajz tekintetében igen helyesen ugy döntölt, hogy az fel nem olvasható (B. J. T. LXV. 197.). A detektivje'entést a C. a felolvasható okiratok közé sorozza (B. J. T. LXVII. no.). E döntés nyomán egyre inkább gyakorlatba jön a detekiivjelentések felolvasása. Kívánatos volna, hogy e tekintetben a főtárgyalási tanácsok nagy óvatossággal járjanak el, mert ha a jelentés a vádlott előéletére, avagy erkö'csiségére nézve kedvezőtlen adatokat tartalmaz, vagy pedig ha abban tanuk előadása van reprodukálva, ugy a felolvasás a 313. §. világos rendelkezésébe ütközik, s a közvetlenség elvét sérti.* A felsőbíróságnak ugyanazon ügyben korábban hozott határozata tekintetében az a C. gyakorlata, hogy sz a főtárgyaláson felolvasható {B. J. T. LXV. 280.). E határozatra annak közlésekor megtettem észrevételeimet. Erdeke^ kérdés, hogy a 315. §-nak a vádlott előéletére és erkölcsiségére vonatkozó hatósági értesítések fe'olvasását illető tilalma mennyiben áll fenn a fiatalkorúak ügyeire vonatkozólag. A C. a tilalmat az ügyek e csoportjára vonatkozólag is fennállónak tekin i (B. J. T. LXV. 81.). És a törvény tényleg kivételt nem tesz. A Bn. II. fejezetének szelleme azonban a felolvasás megengedését tenné indokolttá.** 3rg. §. A régebbi döntéseknek felel meg a gyakorlat, mely szerint nem képez semmisségi okot, ha elnök védőügyvédtől a szót megvonja, s hogy elnöknek: ez irányban való intézkedése nem tartozik a tanács revíziója alá (B. J. T. LXV. 276. LXVII. 2., 112.). E gyakorlat megfelel az irodalom álláspontjának is (Kommentár II. 420—421.). 325. §. A tettazonosság kérdésére vonatkozólag több érdekes hatátozat került nyilvánosságra. Az esetre, ha a B. T. K. 260. §-a szerinti hatóság előtti rágalmazás képezi a vád tárgyát, a C. ugy döntött, hogy a mennyiben a cselekmény öszszes tényálladéki elemei megvalósítva nincsenek, felmentő ítélet hozandó, s így nincs helye annak, hogy vádlott más bűncselekményben mondassék ki bűnösnek (B. D. VIII. 52.). A határozat érdekes és a megvitatásra érdemes. Az ebben felvetett kérdés azonban ugy a hogy az e határozatban felmerült a B. V. megalkotása folytán gyakorlati jelentőséggel •már nem bir. A mikor a vád tárgyát hatóságot gyakorló személynek hivata'os eljárása alatt történt bántalmaztatása (B. T. K. 165. §.) képezi, a C. a * E kérdéssel behatóbban foglalkozik Dombováry Gé-a B. Sz. II. 171. és köv. 1. ** L. idevonatkozólag Degrc Lajos B. J. T. LXV. 81. 24*