Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A gazdasági háború jogi fegyvertára

A GAZDASÁGI HÁBORÚ JOGI FEGYVERTÁRA. «A polgárosodás haladása lassú, de állandó irányzatot mutat a szárazföldi háborúk szigorának enyhítése felé ; de ez a szigor teljes mértékben fennáll a tengeri háborúban. A tengeri háború czélja az ellenség kereskedelmének és hajózásának megsemmisítése. E czél pedig nem érhető el máskép, mint az ellenséges magántulajdon lefoglalása és elkobzása utján». Valóban, a mig fennáll a szárazföldi és tengeri háború között az a megkülönböztetés, hogy a szárazföldi háború az ellenfél katonai erejének megtörésére, a tengeri pedig kereskedelmének és hajózásának tönkretételére irányul a magántulajdon elkobzásának utján és a\ érvényes nem-cikö^i jog, pedig fájdalom az, addig a háborúk borzalmasságainak enyhítésére csak nagyon kevés a kilátás, mert sokkal nagyobb a valószinüség, hogy a tengeri háború elvei áthatnak a szárazföldi háborúra, mint fordítva, miután a betegség az, a mi ragályos és nem az egészség. Épen ennek a jelenlegi háború egy fényes példája. Mert Anglia részt vesz benne, az egész háború az entente részéről a tengeri háború martalócz, ragadozó eszközeivel folyik és a marinizmus sokkal embertelenebb, mint a militarizmus. Az utóbbi csak a katonaság, az előbbi minden egyes ellenséges alattvaló ellen folytatja a háborút. Vegyük e szempontból vizsgálat alá a jelenlegi háború jelenségeit. Vizsgálni fogjuk tehát azokat a rendszabályokat a melyeket az entente államai azokkal az ellenséges egyénekkel és jogokkal szemben foganatosítottak, a kik és a melyek a háború kitörésekor hatalmi körükben voltak, tehát azt, hogy milyen magatartást tanusitottak az ellenséges külföldi jogai és javaival szemben. E rendszabályaik közös czélja volt az ellenségnek és pedig az ellenséges polgároknak annyi kárt okozni, a mennyit csak lehet. I. Hogy a külföldi a politikai jogoktól eltekintve a belföldivel egyenlő elbánásban részesül, az európai nemzetközi jognak, a czivilizáczió haladása folytán, immár egyik alapelve. Ez Jogállam. XV. évf. 5—6. f. 20