Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Cui Prodest?

CUI PRODEST? 29I a mely a törvény megváltoztatása, vagy hatályon kivül helyezése körül fennáll, materiális vonatkozásában szükségessé tenné az uj megegyezést Ausztria törvényhozásával is. Mert az 1867: XII. t.-cz. nem valamely uj közjogi kapcsolatot teremt Ausztria és Magyarország közt, hanem a pragmatica sanctio alapján állva a megállapitott öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt álló két állam közt az együttes birtoklásból származó közös ügyek ellátásának mikéntjét állapítja meg. A pragmatica sanctióból folyó közös ügyek ellátásának mikéntje pedig, materialiter csakis a két állam közt egyetértőleg -létrejött megállapodás alapján képzelhető el és igy materialiter igenis lehetetlennek látszik, hogy a létrejött megállapodás — ujabb megállapodás hiányában — a gyakorlatban egyoldalúan hatályon kivül helyeztessék. Magától értetődik azonban, hogy mindegyik fél épen csak a maga akaratnyilvánítása által van megkötve és ép ezért a leghatározottabban visszautasítandó minden olyan kísérlet, a mely az osztrák törvény — azaz az osztrák törvényhozói akaratnak — egy vagy más kifejezéséből akarna a mi közjogunkra nézve következtetéseket vonni. Az osztrák törvény reánk nézve mindig csak egy idegen törvényhozói akarat megnyilatkozása marad, még akkor is, ha e törvényhozói akarat a mi törvényhozói akaratunkkal egyetértő megállapodásokat létesít. Az osztrák törvény egyes kifejezései reánk nézve jogilag teljesen indifterensek, mert az osztrák törvényhozói akaratban hiányzik a képesség arra, hogy a mi jogviszonyainkba szabályozólag bármi tekintetben is befolyhasson. Az illetékességnek és a hatáskörnek ez a kizárólagossága tehát az, a mit «Competen%-Competen%»-nek neveznek és az, a miben forrásaink a souverainitás legjellegzetesebb ismérvét látták, teljes mértékben fenn van tartva, meg van őrizve és ki is van fejezve az 1867: XII. t.-cz.-ben. így a törvény bevezető részében, a mely mintegy historikumát adja a törvény keletkezésének, kizárólag a magyar országgyűlés illetékessége látszik arra felhivottnak, hogy a pragmatica sanctiónak, mint kölcsö-