Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - Az igazmondás a polgári perben

AZ IGAZMONDÁS A POLGÁRI PERBEN. 4} annak az alaptalanságnak nyilvánvalónak is kell lennie; ter­mészetesen itt is a tagadó vagy a bizonyításra hivatkozó fél részéről. Ez a nyilvánvalóság a bíróság előtt persze csak az eljárás folyamán fog kiderülni; azonban a bíróság megállapítá­sának arra kell irányulni, hogy a fél a nyilvánvalóságról már az állításkor, tagadáskor, illetőleg e bizonyítékra hivatkozáskor tudott. Mindehhez szükség még, hogy a fél vagy a képviselő jobb tudomása ellenére cselekedjék. Ha a fél vagy a képviselő a különben nyilván valótlanságról vagy alaptalanságról nem tudott, a mi ritkán fog előfordulni, de előfordulhat, akkor a bírságo­lásnak nincs helye. Egyet azonban meg kell jegyezni; a kép­viselő nem mentesül e birság alul, ha a fél megkérdezése nélkül nyilván valótlant állit avagy nyilván alaptalanul tagad vagy nyilván alaptalan bizonyítékra hivatkozik. A képviselő az ellen­fél tényállítására való nyilatkozást elhalaszthatja, ha azzal az ellenfél meglepetésszerűen áll elő ; a felétől pedig tartozik infor­mácziót szerezni, hogy csak a valóságot mondja a biróság előtt. Az a szomorú tapasztalat, a melyre szert tett mindenki, a ki az utóbbi évtizedek jogszolgáltatásában részt vett, s a mely abból eredt, hogy^vérző szívvel kellett látni a per elhúzását czélzó alaptalan állitások, tagadások és bizonvitékok óriás sokaságát, arra indít, hogy a Pp. 222. §. második bekezdését mint az alap­talan perlekedés hatalmas elzáró eszközét üdvözöljük. A fél száll­jon magába, mondjon igazat; a képviselő ne öntse el tagadá­saival a birót, a ki fulladozik s nem tud igazságot szolgáltatni. A per az igazság fegyvere; győzzön az igazság s ne legyen Juszticzia temploma a kufárok s tagadók lármás gyülekezete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom