Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7-8. szám - Egységes közszellem hiánya a törvényalkotásoknál

EGYSÉGES KÖZSZELLEiM HIÁNYA A TÖRVÉNYALKOTÁSOKNÁL. 48 I vált jogéletünkben. Mig a külföld alkotásait a szakszerű kritika ezer oldalról világítja meg, egyesek, egyesületek különféle osztályérdekek képviselősége részletes előkészítő bírálattal látja el, nálunk mindez csaknem teljesen hiányzik. A szervezett közvélemény hiánya mellett lett légyen a törvényszerkesztés, illetve törvényelőkészités technikája bármily tökéletes, az csupán egyes szakférfiak sokszor elfogult vagy egyoldalú nézeteinek kifejezője és épen nem a társadalom egvetemes érzületének alapjain áll. Egységes irányításra van szükség a jogalkotó tevékenység annyira szétszórt és annyira divergáló területein. Nem uj gondolat ez, szükségét érzi az állam közigazgatási szervezeteinek mindenike, melynek ügykörében esetről-esetre törvényalkotásának kezdeményezése lép előtérbe. Az ipari, kereskedelmi, agrár, jogi, pénzügyi, közoktatásügyi törvényalkotások egymást sokszor keresztező irányelvei a törvénvelőkészités szervezetlenségére vezethetők vissza. Törvényeket gyorsan alkotni, azokkal pillanatnyi érdekeket kielégíteni az uj kornak sajátszerűsége egész Európában, mely a nagy kódexeket mellőzendőknek tartja. Ámde a törvénytermelés tömeges eredményeit legalább is összhangban kell tartani egymással. Ne forduljon elő, hogy a mit az egyik államigazgatási ágazat mint jogalkotást törvényerőre kiván emelni, a másik ellentétes irányelvből kiindulva keresztezzen, sőt ittott valóságos dogmatikus ellentmondásokat eredményezzen (pl. az uj adótörvény 1909 : XI. t.-cz. minden magánjogi kódex rendelkezéseivel szemben a le nem járt bérkövetelést is ingók módjára rendeli iefoglalhatónak). Megvalósítandó lenne a törvényjavaslasokat megvitató állandó tanács vagy bizottság intézménye, mely az elmélet, a gyakorlati élet szakférfiaiból állítandó egybe. A bizottság feladata lenne a jogfejlődés irányait állandó figyelemben tartva, a társadalmi törekvések, gazdasági érdekek mérlegelésével az egyes törvénytervezeteket a létező törvények és egymásra való hatásuk szempontjából biráha, megnyugtató alapokat adni a készülő törvényalkotásoknak.