Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

4Ó2 IRODALOM. «Komoly jogászi tudással, egységes logikus conceptióval a kitűzött kérdés megoldására tett eddigi irodalmi és törvényhozási kísérleteknek és javaslatoknak, a külföldi és hazai judicaturának tanulmányozásával megirt munka. Logikus conceptiójának bizonyítéka, hogy helyesen jelöli ki a kérdéssel összefüggő anyag határait is. Előrebocsátja a magánjog és közjog között létező különbség és a közigazgatási per sajátosságainak vizsgalatát. Megismertet a polgári és büntetőjogban kialakult jogerő nehéz kérdéseivel, és ezek alapján nyul hozzá a kitűzött problémához. Nem tér ki a szövevényes kérdés egyetlen elméleti nehézsége elől sem. Fölismerve azt, hogy a közigazgatási hatóságok nagyon is vegyes természetű intézkedéseinek és döntéseinek területén csak általános formulával elérni nem lehet a jogerőre képes és képtelen közigazgatási tények kielégítő határigazitását : igen hasznos munkát végzett, midőn főleg hazai tételes jogunkat a jogerő szempontjából vizsgálat tárgyává tevén, nemcsak nagy általánosságban, de a közigazgatás egyes ágaiban is a gyakorlati életnek több irányban helyes irányítást törekszik nyújtani. Elméleti állásfoglalásában tartózkodik a szélsőségektől. Ügyesen mutatja ki éppen a szélső álláspontok tévedéseit, hibáit. Munkájának becses része a Tezner, Bernatzik, Schulzenstein, Mayer Ottó álláspontjainak kritikai ismertetése. Igaz, hogy ezek az irók egymással is irodalmi vitát folytatva, ebben az anyagban sok érv állott a pályázó rendelkezésére — mégis érdeme az, hogy ebben a nagy útvesztőben, ebben a sokfelé elágazó vitában talált vezérfonalat és az egyes álláspontok hézagaira, eilenmondásaira is utalt. Szerző érezte azt, hogy bármily általános határigazitás után is maradnak területek, melyek a határokon kivül maradnak és az általános fogalmak bizonytalanságban hagynak arra nézve, hogy a hatóság anyagi jogerőt tulajdonithat-e határozatának vagy nem, és a fél sem tudja, hogy terjeszthet-e elő uj kérelmet vagy nem : a gyakorlati élet számára azt a javaslatot teszi, hogy minden közigazgatási határozat, mely res judicatát akar teremteni, kifejezetten ilyennek jelölje meg magát — és ha véleményeltérés merül fel a hatóság és fél között, legyen neki joga a vita eldöntésére a pártatlan bíróhoz fordulni. E javaslat nehézségeinek taglalásába nem bocsátkozunk, azt az elvet azonban, hogy a jogerősség vitás kérdésében döntő szava lehessen a bírónak, további tárgyalásokra alkalmasnak találjuk.* A S\trokay-]utalómról szóló jelentés — melynek előadója Reiner János egyetemi tanár volt — elsősorban megemlékezik arról a tudományos munkálkodásról, mely a szakfolyóiratokban gazdagítja a tudományos irodalmat s melyről már az 1906— 1912. évkörre terjedő Nagyjutalomról szóló jelentés is nagy elismeréssel szólott (1. Jogállam XII. évf. 410. 1.) s megállapítja, hogy 1912-ben a szakfolyóirat-irodalom a Bűnügyi Szemle alapítása által a büntetőjog tudományának értékes tárházával szaporodott. Megemlékezik azután a jelentés arról a tudományos munkásságról, melynek eredménye egyes tudósaink tiszteletére tanítványaik és tisztelőik