Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 6. szám - Jogerő a közigazgatási intézkedések területén
4i8 WLASSICS GYULA De ha még a magánjogban és a polgári perben is vitás terület az anyagi jogerejüség tana, nem lehet csodálkozni, hogyha a közigazgatási tények változatos, szines világában nehéz megtalálni a nagy összefoglaló elveket, melyek általános tételekben teljesen kielégítően jelölnék ki az anyagi jogerőre képes és az anyagi jogerőre nem képes közigazgatási tényeket. Ezért találkozunk itt annyiféle kísérlettel. Egyik a közigazgatási tényekre általában nem farija kitérjes^thetőnek az anyagi jogerejüséget, — másik a jogbiztonság érdekében nélkülö^hetlennek tartja ezt a jogerőt. Az utóbbiak ismét megoszolnak, mert többen igen széles, mások ismét igen s\ük korlátok közé szorított területen érvényesitik az anyagi jogerőt. Vannak, a kik a közigazgatási eljárás s\erke~etére épitik fel tanukat és a mennyiben perbeli biztosítékok között mozog a közigazgatási eljárás, az igy létrejött közigazgatási tényekre alkalmazzák az anyagi jogerejüséget. Alkalmazzák tehát majd feltétlenül a közigazgatási biróí ítéletre, majd ismét vannak, kik csak a declaraüv ítéletekre, és vannak, a kik azt ugy a declarativ, mint constitutiv ítéletekre kiterjesztik. Azután rendszeresen ezt az elvet alkalmazzák mindazokra a közigazgatási határozatokra is, melyek közigazgatási szervek előtt contradictonus eljárás után, tehát peres formák között jönnek létre. Vannak, a kik különbséget tesznek a magánfelek egymásközött, továbbá a hatóság és magánfél között folyó közigazgatási ügyek között és amott az anyagi jogerejüség érvényesülésének nem látják akadályát, ellenben ha a hatóság és magánfél állanak szemben egymással, sokan csak a hatóságnak kívánják megadni azt a jogot, hogy ne tarthassa változhatlannak közigazgatási tényét, azaz ne kösse a hatóságot az előbbi határozathoz az anyagi jogerejüség, — ellenben a magánfélre ezt a jogot ki nem terjesztik. De itt ismét elhajlik a vélemények utja. Többen a relativ anyagi jogerő tanával a félnek biztosítani kívánják az első intézkedéssel vagy határozattal biztosított szerzett alanyi jogát olyképen, hogy a hatóság a szerzett alanyi