Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - Az öröklési jog a magyar polgári törvénykönyv tervezetében

AZ ÖRÖKLÉSI JOG A POLG. TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉBEN. zése azt a látszatot is kelthetné, mintha a kötelesrészre jogosult valósággal örökösi jogot érvényesithetne. De ezt a következtetést az 1808. §. azáltal zárja ki, hogy a hagyatéki birtokosra vonatkozó szabályokat csak megfelelően kívánja alkalmazni és kifejezetten azt rendeli, hogy a kötelesrészre jogosult a kiadást az örököstől akként követelheti, mintha a kötelesrész örökségül illetné őt. Ezzel elég világosan meg van mondva az, hogy a valóságban nem örökös. Nézetem szerint nagyon örvendetes az, hogy a magyar jog az ivadékok kötelesrészére vonatkozólag, habár némileg bonyolult uton-módon is, vissza akart térni ahhoz az állásponthoz, hogy az ivadékokat a hagyaték egy részére természetben illeti meg a követelés. Ezzel, habár nem is ugyanabban a jogi formában, elfogadja a franczia. a szász és a svájczi törvény alapgondolatát (Code civ. 913. kk., szász ptk. 2589., svájczi ptk. 481. kk.). Mindenkor sajnálatosnak tartottam, hogy a német polgári törvénykönyv az osztrák jog mintájára (optk. 782. kk., 1844. évi január 31-iki udvari rendelet) és a porosz jogban elfogadott álláspont értelmében oly kötelesrészt alkotott, a mely lehetővé teszi, hogy az apa fiát, a ki sem apjával, sem mással szemben a legkevésbbé sem hibás, a hagyatékban való minden részesedésből, talán régtől kezdve örökölt családi jószágokban való részesedésből egyszerű pénzösszeggel kirekeszthesse. Ellenben az ellen, hogy a szülők mást, mint pénzbeli kielégítést ne követelhessenek, alig lehet kifogást tenni. Az örökhagyó özvegyét kötelesrészül özvegysége idejére a hagyatékon az illendő eltartás mértékéig haszonélvezet illeti (1786. §.; v. ö. 1835. kk-)XV. A$ örökség elfogadása és visszautasítása némileg egyszerűbben van megoldva, mint nálunk. A német BGB. különösen arra a kérdésre vonatkozólag, vájjon az örökös a részére megnyílt örökséget részben is elfogadhatja vagy visszautasithatja-e, rendkívül bonyolult, bátran azt mondhatjuk, körmönfont szabályozást tartalmaz. Nemcsak a tekintetben kell különbséget tenni, hogy egy vagy több örökrész nyilt-e meg, hanem aszerint is, Jogállam. XIV. évf. 6. f. 20