Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A háborús állapot befolyása a fennálló jogviszonyokra

398 KRÜCKMANN PÁL károsítsa meg, nem tartozik felperesre. A fajból való szolgáltatás objec­tive lehetséges volt és az alperesnek a mag többi vevőivel szemben fenn­álló kötelezettsége a felek jogviszonya szempontjából figyelmen kívül hagyandó. A felülvizsgálati kérelem sérelemként panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság a jelen esetben csak akkor tekinti a teljesítést lehetetlennek, ha az egyes vevők között történt felosztás után a fajtából tényleg semmi sem maradt a vevő kezén és nem már akkor, ha a tényleg termelt mennyi­ség távolról sem lévén elég a maguk összességében tekintett eladási köte­lezettségek teljesítésére, az eladó az egész termésnek aránylagos megosz­tására szánja rá magát és egyik vevőjének a ráeső részt leszállítván, ennek részére tényleg nem rendelkezik többel, ha csak a többiek részarányát nem akarja megrövidíteni. Már az RGZ. 57., 116. számú határozat alap­ján abban a tágabb értelemben kell alkalmazni a lehetetlenség fogalmát, hogy a lehetetlenséggel azonos módon bírálandó el az az eset, ha az eladó a kötelezett fajból csak oly nehézségekkel tudna szállítani, hogy ez tőle méltányosan el nem várható. Annak a kérdésnek eldöntése nélkül, hogy az alperes ez utóbbi alapon czélt érhet-e, kétségtelen, hogy az alperes panasza alapos, a mikor arra hivatkozik, hogy a fellebbezési bíróság a teljesítés lehetetlenségének vizsgálatánál magának a teljesítésnek a tárgyát nem helyesen határozta meg és ezáltal a BGB. 242. §-át megsértette. Az eladó 1909-ben 200 q-t adott el oly pontosan meghatározott fajbeli magból, a melynek mennyi­sége az 1911. év időjárási viszonyaitól függött. Rossz termés esetén az alperes a hiányt sehonnan sem pótolhatja. A felperes czukorgyár erről pontosan tájékozva volt. Arra nézve, hogy a termés az eladott mennyi­ségnek meg fog felelni, az alperes 1909 június 2-iki levele, a melyben a megrendelést elismeri, szavatosságot nem vállalt, a mint ezt a törvényszék helyesen megállapította és a fellebbezési bíróság is hallgatólag elfogadta. Ha a felperes maga vette volna meg a magot, egyedül viselte volna annak a veszélyét, hogy a termés nem üti meg az általa vásárolt mennyi­séget. Az alperesnek nem kellett volna a fennmaradó részért felelnie, mert ennek a fajtából való teljesítése nyilván nem lett volna lehetséges. A felperesnek tisztában kellett lenni azzal, hogy az 1911-es termésnek nem ő lesz egyedüli vevője, hanem hogy kivüle az alperesnek más vevői is lesznek, a kiknek jogai semmivel sem gyengébbek, mint az övé és ellenkező megállapodás hij|án nem osztályozhatók a szerint, hogy ki vásá­rolt korábban, vagy ki fogja az eladótól a teljesítést korábban követelni. A vevők között nyilván érdekközösség támadt, a melynek következményei­ben mutatkoznia kellett, ha a termés ugyan elegendő volt egy vagy több, de nem valamennyi vevő igényének kielégítésére. Az eladót ebben az esetben sem terheli a veszély. Nem tehetett többet, minthogy egész ter­mését az összes vevők rendelkezésére bocsátja. Ha ezen túlmenve a

Next

/
Oldalképek
Tartalom