Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A háborús állapot befolyása a fennálló jogviszonyokra

A HÁBORÚS ÁLLAPOT ÉS A FENNÁLLÓ JOGVISZONYOK. 389 egyike jogosan tehette fel, hogy az üzleti viszonyok, normális és zavartalan alakulása mellett a megállapított ár legalább átlagban megelelőnek fog mutatkozni. Nevezetesen HZ alperes egészségtelen speculatió és különösebb kamat- és raktárköltség ráfordítása nélkül abban a helyzetben volt, hogy az akkor fennállott árak alapulvételével ellássa magát a szükséges gabonával és a liszt eladási árát az igy nyert alapon állapítsa meg. Ennélfogva a szállítási határidő tartamából nem következtethető, hogy betartása alárendelt fontosságúnak tekintetett és az esetleges nagymértékű kitolódás szüksége az ügylet fennállását ne érintené. Ellenkezőleg, a kötjegy szerint a felek a kellő időben való szállítást és a kellő időben való átvételt határozottan lényegesnek tekintették. Az alperes bizonyos kivételes esetektől eltekintve, erre minden körülmények között köteles és a leiperes tartozik az árut kellő időben átvenni, mert különben az eladónak jogában van azt neki egyszerűen megküldeni, vagy azonnal nyilvánosan elárverezni. A kötjegynek az a clausulája, a mely az üzemzavaroknak a megállapított szállítási határidőkre való befolyásáról szól, sem nyújt jogi támaszt a felperes álláspontja mellett. Ez a rendelkezés az alperes felelősségét az öt egyébként terhelő felelősséggel szemben nem tágítani, hanem megszorítani akarja. Felmenti a kellő időben való szállítás alól, hd bizonyos események bekövetkeznek. Ám nem kívánja a teljesítésre szorítani, ha ez alól a törvény felmenti. Nem az a kérdés nyer benne megoldást, hogy a szállítási kötelezettség maga fennmarad-e, vagy megszűnik, hanem az, hogy a fennálló szállítási kötelezettség pontosan teljesitendő-e j Abból, hogy az alperesnek bizonyos kcrülményeK. között nem kell a kikötött időben szállítani, nem vonható le az a következtetés, hogy szállítania minden körülmények között kell, hanem kötelezettségének, létezése vagy nem létezése az általános jogelvek szerint bírálandó el. Ez alapon helyesen vonatkoztatja a felebbezési bíróság az említett záradékot csak átmeneti természetű üzemzavarokra és helyesen állapítja meg, hogy az alperes a lelek szándéka szerint nem kötelezhető a malom teljes megsemmisülése esetére is a szerződés teljesítésére. 5. Hogy egészen általános jogelvekről van szó az egy, a rajnai jog szerint hozott határozatból kitűnik (J. W. 56., 159). A felek között nem vitás, hogy az alperes arra az időre, a me'y alatt a malom leégése folytán a liszt és a korpa szállítása lehetetlenné vált, sem telies;teni, sem kártérítést fizetni nem köteles. A vita csak azon a kérdésen fordul meg, hogy alperes szállítási kötelezettsége a malomégés folytán teljesen megszünt-e, avagy csak addig az ideig, a mig az üzem a malom újból történt felépítése után isméi megindult. A felebbezési biróság a vitás kérdést az utóbbi értelemben döntötte el. A felülvizsgálattal élő felperes arra hivatkozik, hogy ez a felfogás téves, mert a franczia jog a vis majornak csak «un effet resolutoir absolu»-t tulajdonit. A panasz nem alapos. Az alperes ama kötelezettségére, melynek tárgya az alperesi, tehát egy meghatározott malom