Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 1-2. szám - Az ügyvédség és az uj per
24 POLLÁK ILLÉS szolgáltatásunknak, ha átmeneti nehézségein azzal segítjük át az uj rendet, hogy minden felesleges felszólalást és hosszadalmasságot kerülni igyekszünk. Az esetek legtöbbje egyszerű jogkérdések körül forog, melyekben teljesen elegendő a jogszabálynak megjelölése; az esetek legtöbbje ténykérdésekben kulminál, melyekben a jogászember polgári kérdésekben hamar elmondotta a mondani valóját. És múljon el végül frazeológiánkból a hangulatcsinálás és a megjelenő félnek szóló bömbölés és könnyhullatás. Oktassuk már ki otthon a feleket, hogy a polgári igazságot sem a mély baritonok rezgő hanghullámai, sem a könnyzacskók szapora tevékenységei meg nem inditják. A fél bele fog nyugodni, ha megígérjük neki, hogy büntetőügyében ezért bőven kárpótolni fogjuk. Nincsen kétségem az iránt, hogy a magyar ügyvédség hamarosan bele fogja magát találni az uj rend követelményeibe és sok személyes áldozat, fáradozás és odaadás árán lehetővé fogja tenni a korszakos ujitás térfoglalását. Azonban . . . . . . Azonban, mikor ide eljutok, lelki szemeim előtt felvonul az a tenger sok keserűség és megalázás, a melynek az ügyvédi kar részese, valahányszor bíróságok előtt dolga van és ez kevés kivétellel mindennapos jelenés. Én magam is, a ki pedig szorgosan ügyelek arra, hogy a biróságnak ne szolgáltassak okot türelmetlenségre és mindenkinek megadom az őt megillető tiszteletet, alig távozom bíróságtól megbántás és felháborító megsértés nélkül, mely rajtam esik. Csak a minap esett meg velem a budapesti törvényszéknek egy felebbezési tanácsa előtt, hogy fejtegetéseimet nyersen és sértően félbeszakították. Néhány hónappal ezelőtt a kir. táblának egy büntető tanácselnöke csak azért, mert az előadó feledékenységét egy név felemlitésével kisegitettem, nyersen leszólt és megleczkéztetett, pedig az egy szóval egy felszólamlásomtól kíméltem meg a bíróságot. Fiatal járásbirák engem már ugy leszóltak, hogy a bántás hónapokig utána rezgett bennem, jóllehet soha okot nem szolgáltattam erre, a mit koromnál és exponált állásomnál fogva mindenki