Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 5. szám - Degré Lajos

SZEMLE. 381 alá esik (IIÓI. elvi h.), mert az ajánlatnak nem melléklete, hanem kiegészítő része és igy a mennyiben a bélyeg és illetéktörvény 46. §-ában felsorolt bélyegmentes alkatrészek közé nem tartozik, ugyanolyan illeték alá esik, mint maga az ajánlat. Végül a közigazgatási bíróság kimondta, hogy ha az illetékegyenéiték alá eső épületet a kivetési időszakon belül lebontják, ettől az időtől fogva az illetékegyenértéket is törölni kell, de viszont az uj épület felépítésétől kezdve az időszak hátralévő tartamára az illetékegyenérték szabályszerűen újból kiszabandó (1198. elvi h.). Dr. Baumgarten Nándor. SZEMLE. — A jogi oktatás reformja tárgyában a kultuszminiszter pontokba foglalt körkérdést intézett a jogi főiskolákhoz, hogy megtudja a tanári testületek véleményét a tanulmányi és vizsgálati rend javítását illetőleg. Most kaptuk kézhez a debreceni egyetem jogi karának véleményes jelentését, a melyben különösen a tanulmányi reform tekintetében találunk annak idején értékesíthető gondolatokat. Altalános irányító szempontok gyanánt a debreczeni fakultás a kötelező leczkelátogatást, kötelező félévvégi kollokviumot, az egyes tantárgyak alapos átismétlését és gyakorlati alkalmazását czélzó praktikumok beállítását emeli ki s nem helyeselhetjük eléggé azt a tanácsát, hogy a magánjog tétessék az egész jogi oktatás gerinczévé. Már a keresztülvitel módja tekintetében inkább véljük czélravezetőnek azt a szintén ezúttal közölt kari kisebbségi véleményt, hogy a magánjogi stúdium alapja továbbra is a római jog maradjon, holott a debreczeni kar többsége a római jogi disciplinát legvégére hagyná, mint «dogmatikai csiszolót*. A vizsgarend szigorítását is javasolja a kar, a jogakadémiai tanárok képesítését illetően pedig a minisztert egyenesen Concha Győzőnek a Jogállam legutóbbi füzetében megjelent czikkére utalja, a melynek «ez irányú fejtegetéseit minden tekintetben magáévá teszi». — A budapesti ügyvédi kamara 1914.. évről s\óló jelentése. A kamara működését ismertető évi jelentés természetszerűleg az ügyvédség és a háború közötti viszonylatból indul ki és felsorolja azokat a mérhetetlen károkat, a melyeket a háború az ügyvédség gazdasági feltételeiben és statusában okozott, azonkívül, hogy a budapesti ügyvédek egyharmada, az ország ügyvédségének mintegy negyedrésze küzd a harczmezőn, a kik közül már ^o elesett a világ ezen legnagyobb csatájában. Az ügyvédkérdés háború utáni nagy szocziális problémájának megoldására tesz ezután a jelentés javaslatokat és kiemelvén az igazságügyi kormánynak eddig példátlan megértő jóindulatát az ügyvédségnek a birói állásokra történt kinevezéseknél, ez irányzat folytatásán kívül a közigazgatási reformnál