Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 5. szám - Degré Lajos

i/8 ADÓ- ÉS ILLETÉK ÜGY. tetést ismerte félre az 1121. elvi h., midőn ezt a levonást azért tagadta me;;, mert a munkáslakások adómentesek ; ennek az adómentességnek nem az az oka, mint a gyári épület adómentességének, hanem kizárólag szocziális czélokat tart szem előtt és igy nézetünk szerint helyes, hogy a bíróság ujabb, 5000 1914. sz. határozatában ettől az elvi kijelentéstől eltért. Nem találunk útbaigazítást a törvény pontozatai közt arra nézve, vájjon az ingatlan eladásából származó nyereség oly társaságoknál, a melyek nem foglalkoznak hivatásszerűen ingatlanok eladásával és vételével, adó alá esik-e vagy nem. A közigazgatási bíróság egy régebbi határozata (8500 1901.) azon a czimen mellőzte a megadóztatást, mert az illető ingatlan házadó alá esett és igy az eladásból származó nyereség megadóztatása kétszeres adózás elvébe ütköznék. E határozat okadatolása nyilván téves, mert hiszen a házbéradó a ház jövedelmét vonta adó alá, mig itt arról volt szó, hogy a ház eladásából származó rendkívüli nyereség a jövedelemhez hozzászámittassék-e vagy nem. A 12944/1914. sz. h. e kérdésre szintén tagadólag válaszolt, de azzal a helyesebb megokolással, hogy az adott esetben ezt a váratlan vagyonszapoi ulatot jövedelemnek nem tekintette, tehát tulajdonképen ugyanazt az elvet alkalmazta, mint a melyet a XXXI. döntvény a sor^jegynyereményre már kimondott. Az 1875 :XXII. törvény 5. és 7. §-ai és az 1885 : IV. törvény 15. e) pontja alapján a tőkekamat- és járadékadói az azt élvező állandó lakóhelyén kell kivetni. Utalással e törvényhelyekre, ezt az elvet alkalmazta a közigazgatási bíróság akkor is, ha a járadé ^ jövedelem ingatlanokból származik, holott a pénzügyminiszter 74727 1907. sz. körrendelete az előírásra azt a községet tartja illetékesnek, a mdyben az ingatlan fekszik A bíróság tehát 1203. elvi h.-ában tudatosan szembehelyezkedett a pénzügyminiszter fenti rendeletével és ezzel megóvta az adózónak a kivetési helyre vonatkozó jogát, a minek praktikus következménye akkor mutatkozik, ha ez alapon adója oly községben jut kivetésre, a melynek pótadója például kisebb, mint azon községé, a melyben az ingatlan fekszik. A bélyeg- és illetéktörvény 54. §-a alapján az nóo. elvi. h. szerint az olyan törlési engedélyen, a melyben a hitelező ugyanazon adósa ellen bekebelezett több zálogjogának kitörlését engedi meg, az állandó bélyegilletéket csak egyszer kell leróni. Az adott esetben ugyanis nem oly különböző jogügyletek foglaltattak egy okiratba, a melyek a főügylettől függetlenek, hanem ugyanazon adós közt fennálló hitelezési viszonyból kifolyólag bár több rendbeli hitelbiztosítéki nyilatkozaton alapuló zálogjogokra vonatkozó ugyanazon egy állandó bélyegilleték (illetéki díjjegyzék 92. tétel) alá eső oly okiratról van szó, melynél csak egyetlen ügyletről, t. i. a részleges tehermentesítési engedélyről lehet beszélni és nem fő és ennek alkatrészét nem képező egyéb ügyletről vagy ügyletekről. Az egyetlen ügyletrö szóló okirat pedig nyilvánvalóan csak egyetlen állandó bélyegilleték alá esik. Ha az illetéket azon a czimen kérik vissza, hogy az ügyletet bírói