Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 5. szám - Degré Lajos

3 66 BÍRÓI GYAKORLAT. hogy a pénzbírság alkalmazása sokkal odiozusabb, mint a keresetlevél elintézésekori vizsgálat; és hogy a pénzbírság a két kellék közül (bejegyzett kereskedő felperes és kereskedő alperes) csak a másodikra és erre is csak akkor vonatkozik, ha felperes azt nyilvánvalóan jobb tudomása ellenére állítja, — tehát a megeiőző vizsgálatot már csak ezért sem teszi feleslegessé. Mindazonáltal tisztelettel meg .kell nyugodni a teljes-ülési megállapodás eredményében. Ha — a mint remélhető — a felperesek nem fognak ezzel visszaélni, a központi járásbíróság álláspontja teljesen indokoltnak és helyesnek fog bizonyulni. A fenti fejtegetések egyedüli czélja annak a kimutatása volt : hogy a járásbíróság kisebbségben maradt tagjai nem érdemelték meg «a törvény oktalan tulhajtásának, monstruosus követelések felállításának, az illetékességi szabályok eléktelenitésének» vádját ; és hogy a teljes-ülési megállapodás nem döntötte el az alperes mulasztása esetében követendő eljárás kérdését. Pp. 296. §. Tanú ellen megállapított költség. A Pp. 2Q6. §-a értelmében a szabályszerű idé\tetés daczára meg nem jelent tanút az elmaradásával okozott költség viselésében marasztalni kell. A törvén/ parancsolólag rendelkezvén, a költségben való marasztalás a felek kérelmére való tekintet nélkül eszközlendö és azt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a felek, illetőleg azok egyike vagy másika kifejezetten lemondana a költségmegtérités iránti igényről. A marasztalás nem az érdemleges Ítéletben, hanem ama határozatban történik, a melyet a bíróság az elmulasztott határnapon vag)r ezzel kapcsolatosan hoz- A tanú terhére megállapított e költség a perköltség megállapításánál többé nem jöhet számításba. A határozat helyes elvi alapon nyugszik. Csak az utolsó mondat kifogásolható, még pedig két szempontból. a) Ha a tanút a tárgyalás költségeiben marasztaló végzés az elmaradás sikeres kimentése folytán (297. §. első bekezdése) vagy a felsöbirósági megváltoztató végzés folytán (296. §. harmadik és 297. §. ötödik bekezdése) a főügyet befejező határozat meghozatala után hatályát veszti, a pernyertes fél, a kinek a tanú elmaradása folytán elhalasztott tárgyalás költségei megtérítéséhez jogos igénye van, méltatlanul károsodni fog. Mert a tanú e költség viselése alól felmentetett, az ellenféllel szemben pedig ez a költség — az elvi megállapodás értelmében — a véghatározatban számításba nem vétetett. b) Ugyanez a sérelem áll be akkor, ha a halasztással okozott költség a tanutói be nem hajtható.