Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - Az ügyvédség és az uj per

22 POLLÁK ILLÉS rendi papok előtt manifesztálódnak. A perrendtartást tulajdonképen a hirónak kell tudnia, de ennek aztán jól, bár a mint mondtam, ő rajta is segit majd a jó Isten. Egészen más az, a mi az uj korszakban az ügyvédi kar figyelmét követeli. A szóbeli perben két dolgot kell tudni. A tételes jogot és a jogvédelmi technikát. A jogvédőnek nem lehet tovább amatőrösködni és rábízni magát a könyveire. Neki tudni kell. Neki örökös készenlétben kell lenni a tételes jog mindazon rendelkezéseiből, melyekről ügyében szó eshetik és pedig a legtágabb értelemben, mert nem lehet kétség az iránt, hogy a jogperben azé lesz a siker, a ki a legtöbb jogot tudja. A biró nem készülhet az egyes perekre, nem is tudhat minden jogszabályt és törvényes rendelkezést, pedig igen sokszor a sok terjedelmes törvény valamely rejtett szakaszán fordul meg a per és a ki róla nem tud, kárt okoz felének is, magának is. Közöttünk igen kevés a legista, ha sok is a jogász, a mi minden írásbeli peren felnevelt ügyvédség jellemző vonása. Az írásbeli per ráérésre és a pozitív tudásnak póttartalékként való behívására neveli a jogvédőket, a mi viszont a jogi érvelés elmélyedésével jár. A szóbeli perben azonban azonnal kell verekedni, tehát gyorsan tudni és gondolkodni és ha az érvelés gyorsasága és talpraesettsége az egyéni értelem fokához képest fog is érvényesülni és igy arról, hogy valaki nem tud gyorsan gondolkodni, ő nem tehet, de arról, hogy gyorsan tudjon tudni, mindenki tehet, mert tanulni mindenki tud. Az uj per ezek után az ügyvédséget arra fogja kényszeríteni, hogy legistává kiképezze magát. Ha a jogi érvelés alapossága és a brilliáns parádok készenléte a szóbeliség uralma alatt el fogna is halványulni, az nem lesz az ügynek annyira kárára, mint a tételes szabályok nem tudása, mely alatt az ügyfelek és a hallgatóság egyaránt nyögnek. A szóbeliség egy másik hatalmas követelményének a jogvédői technikát jeleztem. Ide a feladat szóbeli előadása és a jogi érvelés tartozik, a tulajdonképeni ügyvédi művészet. Mert hiszen lehet valaki nagy tudós, de nem tud tárgyalni, a mi