Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás életbeléptetése és a m. kir. Curia. [1.r.]

A POLGÁRI PERREND ÉS A CURIA. 99 A szóbeliség mindig jár bizonyos kényelmetlenséggel s félő, hogy kényelmi szempontokból nagyon is keresni fogják majd a gyakorlatban azokat az alkalmakat, a mikor a törvény betűjére támaszkodva, de rácziója ellenére azt lehet majd mondani: «adja be irásban». Az előkészitő iratok váltásának ok nélküli elrendelése, azoknak alapján a szóbeli tárgyalások oly módon vezetése, hogy azok merő formalitásokká, úgyszólván csak perirat hitelesítő eljárásokká váljanak, továbbá a visszaélések a kiküldött és megkeresett biró intézményével a bizonyitás közvetlen felvétele helyett azt eredményezhetik, hogy a törvény által kontemplált szóbeliség helyett a gyakorlatban egy oly eljárás létesül, a melynél a szóbeliség csak egy lárva lesz, a melynek védelme alatt tovább folytatja üzelmeit a száműzetésre itélt 1868. évi LIV. t.-cz. Ettől a veszedelemtől azonban nem kell tartanunk akkor, ha biráinknak s egész jogászközönségünknek lelkében helyes képzetek alakulnak a peres eljárás két eszközének: az élőszónak és Írásnak valódi természete és jelentősége felől. Főként pedig azt ne feledjük, hogy a szóbeliség a peres eljárásnak nem luxusa, hanem éltető eleme. A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ÉLETBELÉPTETÉSE ÉS A M. KIR. CURIA. Irta: Dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ. Tizenöt évvel ezelőtt, 1900. évi január hó i-én léptek életbe a bűnvádi perrendtartásról és az esküdtbiróságokról szóló törvények, a melyek a bűnvádi eljárásban meghonosították a vádrendszerrel járó szóbeliség és közvetlenség, valamint a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveit és behozván a semmiségi panaszok rendszerét, megszüntették a ténykérdésben a kétfoku felebbezést, vagyis a bizonyitásnak a Curián való revízióját. 7*