Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 7-8. szám - A moratórium és a külföld

IRODALOM. ÓI! zeiről értekezik, mely felöleli a folyamatban levő és a tervbe vett kodifikáczió egész anyagát. Degré Lajos a praeter intentionem minősítő körülmények kérdéséhez szól, melyet a bel- és külföldi irodalom, valamint a kodifikáczió ismeretében könnyedén kezel. De lege ferenda : e körülmények csak a gondatlan tettes terhére számitandók be. Degré Miklós, bűnvádi perrendtartásunk egyik legkitűnőbb tudományos feldolgozója, ezúttal ismét meglehetősen elhanyagolt teret munkált meg. A Bp. XV. fejezetét, a vád alá helyezés eljárását bonczolja. Hiánya törvényünknek, hogy az esetnek a vádhatáro\atban leendő individuali\álását nem teszi kötelezővé (B. P. 266. §.), holott épen ez volna a vádhatározat lényege és nem a minősítés. E nélkül ugyanis nem tűnik ki a vádhatározatból, miért áll a vádlott a törvényszék előtt. A B. P. 304. §-a szerint ugyanis a főtárgyaláson a vádirat nem olvasható fel, ha van vádhatározat, így azután a bíróság csak a tárgyalás későbbi szakában értesül a vád tárgyáról. Különös nehézségeket okoz a törvény e hiánya a sajtóperekben (574. §. 1. bek.). Ezenkívül még egy nevezetes kérdést vet fel a szerző : nem volna-e helyes a vád alá helyezés kérdésében a vádlottnak jogorvoslatot engedni, a mi a gyakorlatot egyöntetűvé és határozottabbá tenné. A magunk részéről ezt határozottan kívánatosnak tartanok. Edvi Illés Károly a normális büntetésről értekezik. A büntetés specziális minimumának törlését kívánja a jövő kódexében, tehát a B. T. K. rendszerének megfelelő közbeeső minimumok törlését. Finkey Ferenc^ a büntetőjogi per elméletével, különösen a felek kérdésével foglalkozik, a vonatkozó irodalom nagybecsű ismertetése mellett. Az anyagi büntetőjog a\ államot és a terheltet mutatja felekül, a perjog ellenben a vádlót és a terheltet. Czélszerü volna társadalmi vádhatóság szervezése a pótmagánvád vitelére és a közvédőhatóság a védelem hatályosabb ellátására. Friedmann Ernő a büntetőjog alapfogalmairól ír. Heller Erik a büntetéskiszabás kérdését tárgyalja. Fejtegetései érdekesek, de gyakorlati hasznavehetöségük kétes. Horvátth Dániel az ifjú egyének beszámithatóságáról ír és szakítván az uralkodó irányzattal, a megtorlás gondolatát igyekszik érvényre juttatni. Erveit azonban nem találjuk eléggé meggyőzőknek, bár sok uj és becses ötlettel járul hozzá a kérdés irodalmához. Illés Jó\sef általános jogtörténeti tárgyat dolgoz fel. lrk Albert Erdély régi büntetőjogát ismerteti. Lengyel Aurél, a becsület védelmét tárgyazó törvényjavaslat kitűnő előkészítője, sok becses adatot dolgoz fel e probléma anyagából. Moravcsik Ernő tanulmánya a fogság szerepét tárgyalja az elmebajok előidézésében. Pekáry Ferenc^ a leánykereskedésről szóló hazai és külföldi törvényhozást veti egybe. Ruber József a közveszélyes munkakerülők ellen alkalmazott biztonsági rendszabályok és a tulajdonképi büntetést veti egybe. Staud Miklós az értékítéleteink jelentőségét vizsgálja a büntetőjogban. A beszámítás és felelősségrevonás, a büntettfogalom körének megállapítása, sőt maga a büntetés czélja mind értékek mérése utján történik. Elmélkedései mind