Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

TÖRVÉNYE LÖK ÉSZ ITÉS. 77 létről közvetlen tapasztalatból tud, e szerint kétségtelenül jóhiszemű ügyletkötő fél lehet. Rajta kivül a házassági anyakönyvben bi;ó harmadik részesülhet az 1894: XXXI. t.-cz. 133. §-ának privilégiumában. Természetes, hogy ennél épen ugy, mint minden más bejegyzés alá eső ügyletnél a beiktatás megtörténtének bizonyítása a jóhiszem megalapítására elegendő. A bejegyzéses ügylet a nagyközönséghez van czimezve és ezért annak külön tudomásulvételét bizonyítani felesleges. A be nem vezetett házasságnál a 133. szakasz értelmében rosszhiszeműnek azt se tekinthetjük, ki csak a kötésről tud. Nem pedig azért, mert a házasság bejelentéses, hatóság előtti ügylet és mint ilyen lerontásáig harmadik személyekre irányadó. A házassági törvény 46. és 67. szakaszai e szerint ezekre a házasságokra is állanak és lényegileg nem egyebek, mint a nyilvános ügyletek fennállási vélelmének, tehát annak az alapeszmének következményei, mely teszem a telekkönyvi bejegyzések lerontásához is külön törlési pert kiván. A ht. 133. és 46. szakaszai bizonyos önellenmondásoktól azonban nem maradtak mentek. A 46. és 67. szakasz ugyanis mindenkinek és tehát a házasfelekkel ügyleteket kötő harmadiknak is kötelességévé teszik, hogy a házasságok érvényességében higyjen. Hiszen a laikus eszejárása csak ugy fordíthatja a maga nyelvére a törvénynek azt a feltétlen és mindenféle szubjektív tudomástól merőben függetlenített parancsát, hogy a házasságot fennállónak «tekintse». A 133. szakasz mégis joghátránynyal sujija azt, ki az utóbbi parancsnak engedelmeskedeit. A megtámadhaiósági tényalapról való tudomásnál ezt az önellentmondást azzal kerüljük el, hogy a megtámadásig a házasság fennáll, hogy tehát a lerontás lehetőségének ludata különböző attól a meggyőződés.ől, hogy a házasfelek «érvénytelen* házasságban élnek. A semmisségi lényalap ismerete azonban ezzel a meggyőződéssel azonos és bárhonnan is fakadt ez az ismeret, menthetetlenül e'zárja az ügyletkötő harmadikat attól, hogy a házasság joghatályára hivatkozzék. Elzárja pedig ugyanazt a harmadikat, kinek a 67. és 46. §§. megparancsolták, hogy a házasságot érvényesnek tekintse. Az önellentmondást el nem tagadhatjuk. A gyakorlatban legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy az mennél kisebb méreteket öltsön. Ezt akként képzelem, hogy a 133. szakaszt kizárólag vagyonjogi ügyletekre szorítsuk, a 46. és 67. szakaszt pedig teljes erejükben alkalmazzuk a tisztán személyjogi és családjogi ügyletekre. Azután elégedjünk meg a nyilvánvaló rosszhiszeműséggel és a 133. szakasz vagyoni területébe óvakodjunk a tudáson kivűl a tudhatást is belevonni. Dr. Almási Antal.