Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

72 KÜLFÖLDI JOGÉLET. a bíróság, a melynek a fiatalkorú alávetendő, minden közelebbit még a foganatosítás tartamát is a végrehajtó és még külön törvényben megjelölendő hatóságra bizza. Azok a rendelkezések, a melyekkel a bizotlság a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó intézkedéseket kiegészítette, alapjukban szintén megegyeznek a B. N. 5—6. §-aival. Megmaradt azonban a bizottság is annál az alapelvnél, hogy a felfüggesztett büntetés végrehajtásának mellőzéséhez nem elegendő, hogy az elitélt a próbaidő alatt ne kövessen el büntetendő cselekményt, hanem megkívántatik az is, hogy ez idő alatt máskülönben is kifogástalan magaviseletet tanúsítson. Teljesen uj ellenben az a rendelkezés, a mely a tervezet 40. §. 4. bekezdésének helyébe kerül és a mely szerint a felfüggesztett büntetés végrehajthatósága a próbaidő eltelte után nem szűnik meg automatikusan, hanem ehhez a felfüggesztést elrendelő bíróság megszüntető határozata szükséges. Vájjon ez a rendelkezés nem czéltalanul szaporítaná a büntetőbíróságok teendőit, nagyon is kétséges. Egy negatív alakban teljesen tisztán nyilvánuló jelenséget, a törvény rendelkezéseivel ellenkezésbe nem jutást, nincs szükség külön pozitív alakban is demonstrálni. Itt említem meg még a büntetések végrehajtásával kapcsolatban álló azt az uj rendelkezést is, a mely a pénzbüntetések behajtásával függ össze. Nevezetesen mellőzni kívánná a bizottság a pénzbüntetésnek végrehajtás utján való behajtását mindazokban az esetekben, a mikor teljes biztonsággal már előre is megállapítható, hogy a büntetési összeg egyedül az elitélt ingóságainak elárverezése utján nem szedhető be. Ez a rendelkezés, a mely elkerülhetővé teszi, hogy az elitélttől és családjától az egyedüli megélhetési forrás, a kis ingatlan (Haus und Hof) is valamely csekély jelentőségű bűncselekmény miatt elvétessék, sokban enyhíthet a pénzbüntetésnek ama nagy hibáján, a melynek következtében a büntettessél egyaránt sújtatnak a teljesen ártatlan családtagok is. Mélyreható bírálat tárgyává tette a bizottság a tervezetnek a jogos önvédelem és a végveszélyre vonatkozó (29. §.) rendelkezéseit is, főleg a végveszélyben való cselekvést helyezve változott elbírálás alá. A végveszély fogalmát a bizottság kiterjeszti itt azokra az esetekre is, mikor nem személyek, hanem csupán dolgok, vagyontárgyak vannak a megsemmisülésnek, vagy megrongálásnak kitéve. Megszorításul fennáll azonban az a szabály, hogy a végveszélyre vonatkozó kivételes rendelkezések nem szolgálhatnak annak javára, a ki a veszélyt vétkesen maga idézte elő, mig harmadik személy a veszélyt a kivételes rendelkezések védelme alatt akkor is megszüntetheti ; csupán csak a veszélyben levő nyilvánított, vagy a körülményekből következtethető kívánsága ellenére nem járhat el. Különös fontosságot tulajdonithatunk ezeknek az elveknek már azért is, mert ezek alapján biráltatnak majd el az orvosi beavatkozásnak a joggyakorlatban oly sok fajta és egymással teljesen ellenkező megítélést provokáló esetei is. Végül azok között az általános elvek között, a melyekkel a büntetőjogi bizottság a tervezetet,