Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 9-10. szám - A moratórium Boszniában
7?8 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. «kérelmére» foganatosítandó,* tehát bizonyára nem concludens tények alapján, szóval a törvényileg s\abályo\o\t ügyleti visszavonások, a végrendelettől eltekintve, mely más elbírálás alá esik, oly formában vannak elismerve, a milyenben a létesítő egyoldalú ügylei történt. Ezt tartom az általános elvnek is, melynek lerontásához kifejezett forráshelyre szorulunk. Követeli ezt egyfelől az ügyletek és az őket hatálytalanító ellenügylete,< közötti összhang, mely ennél a fejlődés elég kezdetleges fokán álló ügyletcsoportnál még formai azonosságban nyilvánul. Követeli másfelől a czélszerüség is, hiszen az egyoldalú ügylet visszavonása lényegileg már egyszer bekövetkezett jogváltozásnak újólagos megváltoztatása és az ellenérdeküek erről másként, mint a létesítésnek megfelelő módon nehezen, vagy egyáltalán nem értesülhetnek, de főleg nincsenek abban a helyzetben, hogy azt könnyen bizonyíthassák. Ha a visszavonó ehhez a megkívánt formához czimzést vagy más plust akar hozzáfűzni, ennek nincs akadálya, azonban ez sem nem szükséges, sem pedig a visszavonás hatályát nem erősbiti. A visszavonás ugyanis felfogásom szerint azt a végső határt is jelenti, melyen tul a jog a létesítő akaratának ingadozását eltűri. Épen e\érl a visszavonás visszavonását hatálytalannak is kell tartanunk. A végrendeletre nézve ezt a III. Tervezet 1715. szakasza kétség esetére kifejezetten elrendeli. Azonban ily forráshely hiányában sem szabad a visszavonásokat hatványozni. A létesítő egyoldalú ügylet, ha más jogkörébe át nem nyul, ideiglenes. Azonban ezt az ideiglenességet végleges nyilatkozat szüntethet csupán meg. Ellenkező esetben az egyoldalú ügyletek ezen csoportja, mely pedig a szellemi élet és az ezt megtestesítő szerzői és hasonló nyilatkozatok gyakoriságánál és értékénél fogva elég fontos és gyakorlati, minden biztosságot és komolyságot nélkülözne. Ennek a polgári törvénykönyvben, melynek az egyoldalú ügylethez amúgy is sokkal élesebben és öntudatosabban kellene szabályoznia, mint az eddigi három Tervezetnek, valamiként kifejezésre kellene jutnia. Azonban addig és ma is törvényes kivételektől eltekintve, ez és csakis ez lehet a fennálló jog. Állásfoglalásunkból folyik, hogy a visszavonás belső kellékeit is az alapul szolgáló létesítő ügyletből kell lemásolnunk. Tisztába kell azonban hoznunk még azt, vajon a visszavonás oly jogfosztó nyilatkozat-e, mely a visszavonó hitelezőinek ártalmára nem szolgálhat, vajon tehát adott esetben a csődtömeggondnok a visszavonást a csődtömeggel szemben hatálytalanithatja-e, vajon a visszavonó hitelezői megajándékozottként neki mehetnek-e annak, kinek a visszavonás — például valamely szabadalom visszavonása — tekintélyes anyagi előnyére szolgált ? Müértelemben vett ajándékról persze itt nem szólhatunk, bár czimzett visszavonás a tényállást ehhez is eléggé közel hozhatja, de hiszen. * 1890 : II. t.-cz. 21. §. a).