Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 9-10. szám - A moratórium Boszniában
736 TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS állanak A nem czimzendő ügyletet a jogforrás rendesen nem tekinti átnyúlónak, de a létesítő tekintheti annak is. Ha annak kívánja tekinteni, atf c\ime\nie kell. Ám a\t, vajon a czimzés a jogliatásszigoritási szándéknak kellő kifejezője-e, az eset körülményeiből mégis a bírónak kell következtetnie. A\ át nem nyúló és nem c\imiendő ügylet kétség esetében visszavonható és e\ a kétség annak címzése által csak enyhül, de végkép nem oszlik el. Világos, hogy a czimzés által joghatásszigoritás csak ott lehetséges, a hol a hatás módosítása egyáltalán a létesítő hatdlmi körébe esik. A hol az át nem nyúló egyoldalú ügylet hatása parancsoló jogszabálylyal egyszersmindenkorra meg van állapítva, ott a létesítő az ügyleti tényállás kereteit hatályosan nem tágíthatja, ott jus publicummal van dolgunk, melytől a czimzés semmit el nem vesz, melyhez azonban semmit sem is füz. Az egyoldalú ügylet visszavonásának tételeit e szerint abban foglalhatjuk össze, hogy ellenkező törvényszóig az átnyúló ügyletek vissza nem vonhatók, az át nem nyúló ügyletek pedig visszavonhatok. Az átnyúló ügyletek nem devalválhatok, az át nem nyulók azonban czimzés által átnyúlókká fokozhatok. Ebben az esetben azok vissza nem vonhatók. Hogy a régebbi ügyleti tan mükifejezésével éljünk, a visszavonás az át nem nyúló egyoldalú ügyleteknek «naturáliája». Mint ilyen tényállás kellékeiben mindenben az alapul szolgáló, létesítő ügylethez igazodik. Ezt azon néhány példából olvashatjuk ki, mely egyenes törvényi szabályozásban részesült, vagy melyre nézve legalább is forráshelyekkel rendelkezünk. Igaz, hogy a törvényileg szabályozott esetek legszembetűnőbbje : a házasságmegtámadási kereset visszavonása tulajdonképen nem tartozik ide, mert az, miként már kifejtettem, lényegileg be nem fejezett, átnyúló ügylet hatásának megakadályozása, e helyütt pedig a befejezett, át nem nyúló ügylet hatásának utólagos, visszavonás általi megdöntéséről szólunk. Mindegy, a tekintetben mégis tájékozódást kaphatunk az 1894 : XXXI. t.-czikk 68. szakaszából is, hogy a visszavonásnak mily alakban és módon kell végbemennie. Ha tudniillik a törvény bizonyos fontos, bár be nem fejezett, egyoldalú ügylettől való elálláshoz meghatározott kellékeket füz, ha hasonlónak képzeli már itt is az alapul szolgáló és a lerontó ügylet lefolyását, mennyivel inkább kell e hasonlósághoz ragaszkodnunk akkor, midőn nem fölös óvatosságból szabályozott látszólagos, hanem valóságos visszavonási ügylet formáit vizsgáljuk. Meg kell már most engednünk, hogy a házassági törvény a kereseti vagy viszonkereseti megtámadás «visszavonásáról" szól a nélkül, hogy e visszavonás mikéntjére nézve nyilatkoznék. Ez annál feltűnőbb, mert ugyanezen szakasz a bejelentéses megtámadást is emliti, tehát igen könnyen rendelkezhetett volna a kereseti és viszonkereseti megtámadás bejelentéses visszavonásáról is. Ám ha ezt nem tette, ugy nézetem szerint csak azt következtethetjük belőle, hogy az anyagi magánjog a visszavonás formáihoz nem kívánt hozzászólani, hogy azokra nézve a perjogi formákat akarta alkalmaztatni:
