Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám - A gyámhatóságok reformja. 3. [r.]

A GYÁMHATÓSÁGOK REFORMJA. munkakörének csak egy része, s meggyőződésem, ha a közigazgatási bizottságnak már a múltban is meg lett volna ez a szerve, akkor a gyámügyi igazgatás ellen panaszok alig lennének s a gyámhatóságoknak fejlesztése szocziális irányban való átalakulása már régen megtörtént volna. A közigazgatási bizottság valósággal életre kap ilyen szervekkel s a^t a reményt, a melyet a megalkotásukhoz fűztek, csakis ily tevékenység mellett valósithatják meg. (A közigazgatás egyéb ágazatait csoportokba osztva szintén beosztott előadókra kellene bizni. Erre azonban már ki nem térhetek, bár nagyjelentőségűnek tartom). * A gyámügyi igazgatás a leggyökeresebb reformot a harmadfokú felebbviteli hatóságnál igényli. A belügyminiszter mint legfelsőbb gyámhatóság jogköréhez tartoznak azok a jóváhagyások, a melyek által a törvényes szabályok alól való felmentés adatik meg, vagy bizonyos feljogosítások vagy felhatalmazások erősíttetnek meg. (Az 1877: XX. t.-cz. 60. §-a szerinti gyámnak vagy gondnoknak rendszerint csak az rendelhető, a kinek a magyar állam területén állandó lakóhelye van. Kivételnek csak a belügyminiszter jóváhagyása mellett van helye). Az árvaszék ügyrendjét a belügyminiszter állapítja meg (1877 :XX. t.-cz. 197. §.). A gyámpénztári tartalékalap és kamatai iránt a törvényhatósági bizottság, illetőleg a rendezett tanácsú város képviselőtestülete csak a belügyminiszter jóváhagyásával rendelkezhetik .1877: XX. 298. §.). Az árvák és gondnokoltak pénzeinek kezelésére alkotandó szabályrendelet csak a belügyminiszter jóváhagyásával érvényes (1877: XX. t.-cz. 287., 301. és 302. §-ok). A belügyminiszter állapítja meg a gyámsági ügyekben biztosítékul elfogadható értékpapírokat, valamint azokat az értékJogillam. XIII. évf. 9. és 10. f. 44