Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám

<Si8 EDVI ILLÉS KÁROLY ténet széleskörű tudása, a bölcsészet irányadó eszméi s az életviszonyok ismerete ép ugy rendelkezésére állottak, mint a jogi szabályokban való jártasság. Ekként lévén megalapozva Baumgarten jogászi képzettsége, •már fiatalabb korában a jog tudományos müvelésére érzett hajlandóságot. A sajtójogi felelősségről 1882-ben irt nagyszabású értekezése már magára vonta a közfigyelmet. Ezt követte 1885ben a kísérletről irt monográfia, a melyet a Magyar Tudományos Akadémia dicsérettel tüntetett ki s a mely német nyelvre is lefordítva e téren ma is első helyet foglal el a büntetőjogi monográfiák között. Már ez a két munka, a melyekben a tartalom, az eszmék és ötletek gazdagsága a forma tökéletességével párosult, kiegészítve Baumgarten Izidor nagy szónoki képességével úgyszólván praedestinálták őt a tanári pályára. A magyar kir. tudományegyetem 1886 ban meg is adta neki a magántanári képesitést, — de valóságos egyetemi tanárrá, erre való kiváló rátermettsége ellenére, sohasem lehetett. Csak élete alkonyán érte az a megtiszteltetés, hogy a budapesti tudományegyetem jogi fakultása meghivta őt a büntetőjogi tanszékre; de ez az erkölcsi elégtétel, a melyet különben nem fogadott el, semmikép sem szolgált kárpótlásul azért a veszteségért, a melyet a magyar jogtudomány az által szenvedett, hogy Baumgarten nem fordíthatta egész erejét és képességét a jog tudományos müvelésére. E tér nem nyilván meg előtte, a gyakorlati pályán igyekezett jogászi tudását és fáradságot nem ismerő munkásságát érvényesíteni. Kezdte pedig a legalsó fokon, a melyen már egy tudományosan képzett büntetőjogásznak alkalma nyilik az önálló működésre. Az 1886-ik évben kir. alügyész lett a budapesti kir. ügyészségnél, — 1891-től 1896-ig mint törvényszéki bíró és tanácsvezető, ettől kezdve 1898-ig mint kir. ügyész érdemelte ki a közelismerést. Ezután 1901-ig a törvényelőkészítés munkájában is részt vett, mint az igazságügyminisztériumhoz ki-