Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az egyoldalú ügylet

TÖRVÉNYE LŐ KÉSZÍTÉS. hatályától kezdve annak. 427. §-a alapján pervesztesége daczára is perköltségben részesülhet. Hogy a közadós magával a lemondással nem ajándékoz, vagy ingyenesen juttat, abból a nézetem szerint kétségen felül álló tételből is folyik, hogy a csőd után a közadós hiába akarná vastag hálátlanság czimén a lemondást meg a visszautasitást hatálytalanítani, hogy csődön kivül a lemondó hitelezője az osztrák törvény területén sem követelhet a részesülő örököstől kielégítést,1 hogy a lemondó meg utóbb született gyermekei a részesülő örököstől tartást nem követelhet,2 hogy a lemondást a szükségörökös az országbírói értekezlet 4. §-a alapján zárlattal nem zavarhatja. Mindezek és más hozzájuk hasonlók annak az elvnek következményei, hogy az örökségről való lemondás és az örökség visszautasítása csakúgy, mint a legtöbb örökjogi, egyoldalú ügylet a rendelkező egyszemélyü jogkörébe tartozik. A\ említett ügylelek tényállásában e\ akként csendül meg, hogy nem átnyúló ügyletekként vannak elismerve és éppen e^éri nem is c\im\eltek. Akár a fennálló jogot nézzük, akár a magánjogi Törvényjavaslatot, mindenütt csak azt a felvilágosítást kapjuk, hogy örökség elfogadása meg visszautasítása nem czimzett ügylet.3 Az osztrák polgári törvénykönyv és a magánjogi Javaslat hatósági bejelentést ir elő. Előbbi persze az örökség elfogadására, mig utóbbi annak visszautasítására. Mai gyakorlatunk a kérdés éles feltevésétől fázik, de az országbírói értekezlet területén alighanem hatályosnak ismerné el a hatóságon kivüli lemondást, avagy az örökhagyó hitelezője által indított perben kijelentett incidentalis nyilatkozatot is. Az Indokolás, valamint azok a kézi- és tankönyvek, melyek ezen anyagnak néhány szót szentelnek, a hatósági bejelentést és a czimzés elmaradását kizárólag alakszerüségi szempontból tárgyalják. Sem annak felismerését, hogy itt valójában alkati sajátsággal van dolgunk, mely az optk. területén a leltári nyilatkozatnál is az orszbir. ért. területén is a végrendelkezésnél, hagyományozásnál, modusnál ismétlődik, sem annak felvetését van-e ezeknek a különlegességeknek valami közös elvi oka, a hazai és a német irodalomban nem találtam. Maisam az okot abban látom, hogy az egyoldalú ügylet itt szóbanforgó, örökjogi tartalmú fajai a rendelkező egyszemélyü jogkörén tul nem terjednek. Abból, hogy az örökösi positio elfoglalása, vagy cmnak végleges elhagyása egyoldalú ügyleti nyilatkozat utján végbement,4 még korántsem folyik, hogy csak igy mehet végbe. Ha tehát az örökös az osztrák polgári törvénykönyv területén vissza nem utasítja a hagyatékot, vagy az országbírói értekezletén el nem fogadja, igen gyakran ezt nem ügyleti 1 Optk. 9$?. §. alapján sem. 2 V. ö. optk. 954. és 950. §-okat. 3 V. ö. Fodor: Magánjog, V. k. 595. I., III. Tervezet 1844. §., Indokolás, V. k. 347. L, optk. 794. g. stb. 4 Az optk. szerint az is vitás. Krainz, System (j. kiad.) II. k. u8. 1. a beszavatoláshoz fűzi az örökösi positiót.