Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A biztosítéki jelzálogjog

DF SICHERMANN BERNÁT 1901 márczius 4-én kelt határozatában kimondotta (1. Pauwels: Grundbuchsordnung für das deutsche Reich 23. I.). Ha tehát a T. 371. §-a a német G. B. O. 19. §-ában felvett és érdemben anyagi jogi jelentőségű szabálylyal egészíttetnék ki és pedig az ingatlanok terheléseit s ezek változását illetőleg ímert a tulajdonváltozásnál a «beleegyezés» igazolása az «Auflassung» alakjában a német jog szerint is szükséges), a T. 690. §-ára annál kevésbbé volna szükség, mert a hitelező utólagos hallgatólagos beleegyezése a részkötvény első megszerzésével itten is meg van adva. Hogy e rendelkezésre a jelenlegi jogunk szerint szükség nincsen, sőt hogy az ilyen rendelkezés érthetetlennek tűnnék fel, fejtegetésre nem szorul. Fontos kérdés továbbá, hogy ilyen részkötvénykibocsátás esetében történjék-e, s ha igen, mi módon gondoskodás a hitelezőknek a zálogjog tárgyában való képviseletéről ? A koronkénti hitelezők ugy a telekkönyvi tulajdonos, mint a telekkönyvi hatóságok előtt ismeretlenek lévén, e képviselet mindannyiszor nélkülözhetetlen, valahányszor a telekkönyvi tulajdonos kívánja vagy joggal követeli, hogy a hitelező a jelzálogjogot érintő valamely változtatáshoz hozzájáruljon, résztörléshez, bejegyzéshez, tűzkár esetén a biztosítási összeg kiadásához, illetőleg felvételéhez stb.; szükséges továbbá, hogy a jelzálogot érintő valamely változás esetében a hitelező, ennek saját érdekében, értesíttessék (pl. árverési eljárásban). Az állandó képviselet lehetőségének megadása tehát czélszerü. A képviselet mikénti szervezése és hatáskörének megállapítása tárgyában az egyes törvényhozások között lényeges eltérések mutatkoznak. Az osztrák 1874. évi ápril 24-iki törvény (Gesetz betreffend die gemeinsame Vertretung der Rechte der Besitzer von auf Inhaber lautenden etc. Teilschuldverschreibungen) a részkötvénybirtokosok képviselőjeként a biróság által kinevezendő «kurátor»-t jelöli meg s pedig ugy a kötvénybir-