Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A biztosítéki jelzálogjog

A BIZTOSÍTÉKI JELZÁLOGJOG. 321 hiszemü is, — annál fogva, hogy e követelés jelzálogilag is biztositva lett, — még nincsen kedvezőbb helyzetben — a követelés érvényesítése szempontjából — mint a minőben az eredeti hitelező volt. Maga a jelzálogjog azonban a «biztosítéki» minőség mellett oly védelemben részesül, mint a forgalmi jelzálogjog, v. i. a biztositéki jelzálogjognál is az, a ki a biztositott követelést s jelzálogjogot jogügylet utján jóhiszemüleg szerezte, e zálogjog fennállása tekintetében a telekkönyvi állapotra hivatkozhatik, tehát a publica íides védelme alatt áll (német pt. 892. §. T. 386. §.); a helyzet tehát a biztosítéki jelzálogjog bekebelezése esetében is az lehet, — hogy ha a követelés az eredeti hitelezővel szemben nem támadható meg, de a jelzálogjog igen pl. mert egy tényleg adott kölcsön okából utólag adott bekebelezési engedély alkalmával a tulajdonos nem volt cselekvőképes), — ez utóbbira vonatkozólag ép ugy, mint a forgalmi jelzálogjognál szintén nem gyakorolható megtámadás, ha a követelés és a zálogjog időközben harmadik jóhiszemű szerző kezébe került. IV. A javaslat egyes rendelkezései. A) A% egyszerű biztosítéki jelzálog. (Gewillkürte Sicherungshypothek.) A mi különösen a német pt. 1 184. §-ában szem előtt tartott s a «Sicherungshypothek» alaptipusának vélt jelzálogjogot illeti, annak rendeltetése az volna, hogy egy máskülönben minden irányban (tehát ugy összeg, mint jogalap tekintetében) meghatározott követelés biztosítására ugy lehessen jelzálogjogot szerezni, hogy a követelés átruházása daczára az adós az őt az eredeti hitelező ellenében a követeles tekintetében illető kifogásokat — jóhiszemű szerzés esetén is — érvényesíthesse; tehát egy telekkönyvi intézmény, melynek analogonját pl. a nem rendeletre szóló váltóban látjuk.