Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A biztosítéki jelzálogjog

A BIZTOSÍTÉKI JELZÁLOGJOG. Irta : Dr. SICHERMANN BERNÁT. (Utánnyomás tilos.) I. Bevezetés. Telekkönyvi rendtartásunk a jelzálogjog határozottságának elvi alapjára (64. §.) helyezkedett ugyan, mégis azonban a 615. §. 2-ik bekezdésében megengedte, hogy a zálogjog oly követelések biztosítására is bejegyezhető legyen, a melyek valamely «adott váltó (elfogadási) vagy áruhitelből*) sat. «származhatnak*), megkövetelvén, hogy «a legmagasb összeg, a meddig a hitel, vagy a kezesség (jótállás) terjedjen*), a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban vagy legalább a bejegyzés iránti kérvényben előterjesztessék. Sajátszerű gazdasági viszonyaink okozták, hogy a tkvi rttsnak e kivételesnek gondolt, bővebben ki nem fejtett rendelkezésén nálunk egy hatalmas, gazdasági szempontból a rendes jelzálogjognál nem kisebb jelentőségű intézmény fejlődött, melyet a gyakorlatban, «hitelbiztosítéki)) vagy «biztosítéki•> jelzálogjog elnevezés alatt ismerünk. Az a számos hitelintézet u. i., mely nálunk a hitelszükségletet szolgálja, feladatának rendszerint csak oly módon képes megfelelni, hogy a kölcsönöket ottan is váltó ellenében nyújtja, a hol a hitelügylet gazdasági előfeltételének vagy rendeltetésének a rendes jelzálog-kölcsön alakja jobban felelne meg; teszi ezt pedig részint azért, mert a hitelnyújtáshoz szükségelt tőkét vagy annak nagyrészét maga is egy más, tőkeerősebb intézettől — visszleszámitolás utján — beszerezni kénytelen, részint pedig azért, mert a betéti üzletéből eredő tőkéit is oly kölcsönformákJogóllara. XIII. évf. 5. f. 21