Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat as ipari bíróságokról

BÍRÓI GYAKORLAT. rozat feldolgozását tartalmazza. A munka beosztása azt az I. kötetnél is használt, jól bevált rendszert követi —• a melyet egyébként folyóiratunk XI. évfolyamának 312—315. lapjain is már méltattunk — hogy az egyes határozatok a törvény és eljárási rendelet szakaszaihoz kapcsolódó tartalmuk szerint vannak csoportosítva és igy a törvény és rendelet szakaszainak jelzése nyomán rögtön reáakadhatunk arra, hogy az egyes intézkedések az életben mily alakulatot és érvényesülést nyertek. A közölt határozatok túlnyomó része a törvény anyagi jogi intézkedéseit tárgyalja és csak mintegy 40 határozat foglalkozik a munkásbiztositásnak a 49M7908. VI. sz. keresk. min. rendelettel szabályozott alaki jogával. A határozatok között az összes érdekelt hatóságok állásfoglalását feltalálhatjuk, azonban a legnagyobb anyagot kétségtelenül az Állami Hivatal határozatai szolgáltatják, a melyek egyben megdönthetlen tanúságát adják annak is, hogy e hivatalnak valóban sok odaadással és nagy szakértelemmel kidolgozott határozatai számos oly életbevágó kérdést tisztáztak, a melyek körül korábban teljesen chaotikus zavar uralkodott, ha kivételesen egyes határozatai {igy a 646. lapon közölt IV. sz. teljes-ülési határozata) nem is keltettek, de nem is kelthettek közmegnyugvást. Igen tekintélyes oldalról (lásd Pap Géza ismertetéséi a ((Munkásügyi Szemle* V évf. 147. lapján) a gyűjtemény hibájául rótták fe1, hogy nemcsak a végső fokon eljáró hatóságoknak döntéseit, hanem olyan elsőbirósági határozatokat is közöl, a melyek felsőbb jóváhagyás alá nem kerültek és ezzel a kivánatos egységes felfogás eb erjedését előbbre nem viszi. Azon nézeten vagyunk azonban, hogy az elvi jelentőségű elsőbirósági határozatok feldolgozása szintén csak a mü előnyére irható és a joggyakorlat czélba vett hü és teljes megismertetésének egyenes követelménye. Annál is inkább a mü érdeméül kívánjuk ezt betudni, mert leginkább csak oly felül nem bírált elsőbirósági határozatok közöltettek, a melyek okfejtésének kiváló tartalmasságát még az ellenkező felfogás is elismeri és a melyekben felvetődött kérdések felsőbb hatóságok állásfoglalásának tárgyai nem voltak. A könyv gyakorlati használhatóságát nagyban előmozdítja a munka IV. részében feltalálható azon táblázatos összeállítás is, a mely részletes indokolás meliett arról ad számot, hogy egyes sérüléseknek és elváltozásoknak a munkaképességre gyakorolt hatása százalékok szerint miként értékeltetett. A németek az ily összeállitásokat «Knochentarif»-nak csúfolják ugyan, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy épen az ily összeállítások a munkásbiztositással foglalkozók számára úgyszólván nélkülözhetlenek. Az e részben feldolgozott 94 határozat egyebekben azt is sejtetni engedi, hogy az Állami Hivatal tényleges gyakorlatában maga sem igen követi a IV. sz. teljes-ülési határozatában a «reformatio in peius» megengedhetőségére nézve elvileg kifejtett álláspontját, a mennyiben a 94 eset közül csak 12-szer szállította le az elsőbiróság által megállapított járadékot,