Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 4. szám - A becsület védelme
DF DEGRÉ MIKLÓS tekintve, a sajtó utján elkövetett deliktumoknak fent vázolt külön karaktere eltérő szabályozást igényel. Miképen képzelem az eltérő szabályozást: már fentebb jeleztem. Az aljas indok, mint minősítő körülmény mellőzhető volna. Becsület elleni bűncselekményeknél az aljas indok nem ismerhető fel oly gyakran, hogy az esetek gyakorisága a külön szabályozást indokolná. Ellenkezőleg, az aljas indok felismerhetése a legritkább esetek közé tartozik. Ha pedig olykor mégis felismerhető: a bíróságnak módjában áll ezt a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülmény gyanánt figyelembe venni. A becsületsértés fogalommeghatározása (2. .§.) a Btk. 261. §-ából van átvéve. A minősített esetek itt is azonosak, mint a rágalmazásnál, kibővítve azzal az esettel, ha a becsületsértés feltűnően durva. Ezt az esetet szintén nem ruháznám fel minősítő jelleggel, de különösen nem venném egy elbírálás alá a sajtó utján elkövetett becsületsértésekkel. Igazi, durva becsületsértő kifejezéseket a társadalom legalsó osztályába tartozó egyének szoktak egymás ellenében használni. Ezek a szitkozódások pedig valami nagy jelentőséggel nem birnak. Eléggé megtorolhatok a rendes büntetési tétel keretén belül is. A büntetési tételt illetőleg felemlitendő, hogy a javaslat a mellékbüntetéskép kiszabható pénzbüntetés összegét 8000 koronára felemeli. Egyes minősített esetekben (1. §. 2. bek. 3. §.) pedig a főbüntetés minimumát 8 napi fogházban, mellékbüntetés minimumát 100 K pénzbüntetésben állapítja meg. Ezek a rendelkezések általában kielégítők és megnyugtatók. Sajtódeliktumoknál azonban, visszaesőkkel szemben, az imént már kifejtettek szerint, szigorúbb rendszabályok volnának alkalmazásba veendők. Csak helyesléssel fog találkozni a javaslatnak az a rendelkezése is, mely fokozott védelemben részesiti az ügyvédet, a mennyiben az ügyvéd ellen elkövetett rágalmazást vagy becsületsértést egy elbírálás alá veszi azzal, mely hatóság, közhiva-