Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 4. szám - A becsület védelme
2JO O? DEGRÉ MIKLÓS tése. E szigorra azonban szükség van. Mert a ki két ízben büntetve volt a miatt, mert másnak becsületét sajtó utján megtámadta és legközelebb ismét e bűnbe esik: az nem érdemel kíméletet. Ezek előrebocsátása után térjünk át a becsület védelméről készült, miniszteri megbízásból dr. Lengyel Aurél által szerkesztett törvényjavaslatra. A javaslat jogászi szempontból magas szinvonalon áll. Fogalommeghatározásai, rendelkezései preczizek, világosak, szabatosak. Átgondolt és minden részletében gondosan kidolgozott mü. Tudomásom szerint az egyébként a büntető jogi irodalomban előnyösen ismert nevü szerzőnek ez az első törvénytervezete. E munkája azonban kivívja a magyar jogászság elismerését. Már a javaslat kezdő sorai sok gyakorlati jogász óhaját valósitják meg. A rágalmazás vétségének fogalommeghatározásánál (i. §.)r a mely felette kimeritő és világos, elejti a publicitást, mint tényálladéki ismérvet. Nem követeli meg, hogy az állítás több személy jelenlétében történjék. Ezzel a rágalmazás és becsületsértés vétsége közötti különbséget a két cselekmény benső természetének megfelelőleg vonja meg. Rágalmaz az, a ki tényt állit; becsületsértést követ el, a ki meggyalázó kifejezést használ. Más különbség a két cselekmény között nincsen. A rágalmazás fogalmát egyébként ugy határozza meg, a hogy a cselekmény fogalma a bírói gyakorlatban kiépült. A kifejlődött birói gyakorlatnak felel meg a fogalommeghatározás, midőn a tény állítása mellett, elkövetési cselekmény gyanánt a híresztelést is megemliti; mert a Btk. alapján kifejlődött gyakorlat szerint is nem csak az követi el a vétséget, a ki a saját tudomásából merített tényt jelenti ki, de az is, ki a mástól keltett rágalmazó tényállítást terjeszti. A kifejlett gyakorlatnak felel meg az is, midőn a rágalmazás fogalmi körébe vonja az oly tény állítását, mely más hírnevét rontja. Ma az ily tényállításokat (pl. hogy egy férjnél nem levő nő teherben van, vagy