Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - A becsület védelme

266 D? DEGRÉ MIKLÓS mázzák, vagy közelítik meg. Még a legsúlyosabb esetekben is alig fordul elő, hogy az alkalmazható büntetési tételnek csak középmértéke is alkalmaztatnék. Bár ezek szerint a gyakorlat enyhesége idézte elő az úgyszólván állandó panasz tárgyát képező lehetetlen állapotokat: éppen a birói gyakorlatban szerzett ez a tapasztalat teszi szükségessé a kérdésnek törvényhozási szabályozását. A szabályozás hivatva lesz véget vetni az ítélkezés szertelen enyheségének. Ez azonban felette nehéz. A büntetési maximumok felemelése e részben egészen hatástalan leend. Erre egészen biztosan el lehetünk készülve. Mert, a mint már említve volt, a Btk. maximumai is eléggé magasak; a bíróságok azonban gondosan kerülik e maximum megközelítését vagy éppen alkalmazását. Ha a maximum a jelenleginél is magasabb leend: ennek alkalmazásától a bíróságok előreláthatólag még inkább fognak tartózkodni. Czélravezetőbbnek látszik a minimumnak felemelése. Igaz, hogy a birói gyakorlatnak módjában fog állni a minimumnak átlépése és (a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett) a lehető legenyhébb büntetés kiszabása. És erre módot is kell nyújtani, mert az esetek igen nagy százaléka az, a mikor az enyhítés indokolt. Nem volna tanácsos tehát a bíró kezét megkötni, s őt a rendkivüli enyhítéstől elzárni. Bár ezek szerint a minimumok felemelése sem zárná el a birót attól, hogy a büntetést a lehető legenyhébb tartamban szabja ki: mégis valószínű, hogy a szabályozásnak ez iránya kedvezőleg fogja befolyásolni az ítélkezést. Hogy azután vannak kivételes esetek, a mikor áthághatlan minimumok megállapítása volna indokolt: arról alább lesz szó. Sok évi büntető birói gyakorlatomban szerzett tapasztalataim szerint, a becsület ellen irányuló bűncselekmények két kategóriába oszlanak. Két kategóriába, melyek nagyon sok tekintetben ellentétesek, s a melyek között aránylag igen kevés a közös vonás.