Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Önkormányzat és felügyeleti jog

8 WLASSICS GYULA hogy olyan esetben, a mikor a törvényhatósági szabályrendelettervezet ellen egyesek jogorvoslattal nem éltek, a törvény nem nyújt alapot arra, hogy a miniszter pusztán czélszerüség okából útját állhassa a törvényhatósági akarat érvényesülésének, vagyis megtagadhassa a szabályrendelet jóváhagyását.*) Ez a nyilatkozat mit mond? Röviden azt, hogy a törvény csak jogszerűségre gondolt, de a miniszteri gyakorlat mindenesetre tiszteletreméltó indokokból a discretiót is belemagyarázta. Ez a magyarázat természetesen régibb keletű. Születési ideje előbbi időből való, mint a közigazgatási biróság működésének megkezdése. Már most, ha a jog- és törvényszerű közigazgatás biztosítását szolgáló közigazgatási bíróságnak kell valamely törvényhatóság oly irányú panaszában döntenie, hogy a miniszter oly törvényhatósági statútumtól tagadta meg a záradékot, melyet épen nem törvényesség, de csakis czélszerüségi szempontból kifogásolt, a biróság igen természetesen csak a törvény akaratát tarthatja szeme előtt. A közigazgatási biróság ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott is. Egyik Ítéletében egyéb okok között reámutatott, hogy a képviselőháznak 1886. évi márczius hó 18-án tartott ülésén, a törvényhatósági törvény részletes tárgyalása folyamán a 11. és 12. §-ok felől folytatott vitában Grünwald Béla azt a módositást hozta javaslatba, hogy a <« bemutatási záradék* helyett «megerősítési záradék» kifejezés használtassák. Grünwald Béla módosításához Tisza Kálmán belügyminiszter nem járult hozzá és ezt az álláspontját Tisza Kálmán a következőkkel indokolta: «En épen abban látom a dolog súlyát, hogy bemutatási záradék mondatik. Miért? mert ez csak azt bizonyitja, hogy azon statútum törvény szerint fölterjesztetett és a kormány törvénybe, törvényes rendeletbe ütközőnek, magánosok vagy községek jogait sértőnek nem találta. Erre való a láttamozás. De mihelyt megerősítésről vagy jóváhagyásról volna szó, sokkal több joggal kellene bírni a kormánynak, mert ha azt mondja a belügyminiszter, hogy jóváhagyom, ez azt is involválja, hogy dispositióit helyesnek találja, de akkor meg kellene adni a kormánynak azt a jogot is, hogy a jóváhagyást meg is tagadhassa,