Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Dr. Baumgarten Isidor

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. XLr. Baumgarten Isidor. A kir. Curiát és egyben a magyar büntető igazságszolgáltatást súlyos veszteség érte azzal, hogy Baumgarten Izidor egészségi állapotára való tekintettel nyugalomba vonult. E veszteséget minden magyar jogász felismeri és kellően tudja értékelni, mert nincs köztünk egy se, a ki Baumgarten Izidor tudományos egyéniségét és birói működésének nagy jelentőségét ne ismerné. Baumgarten Izidor még a mult század hetvenes éveiben megszerezte a jogtudori oklevelet s tudományos készültségét több éven át külföldi egyetemeken egészítette ki. Első tudományos müve a sajtójogi felelősségről 1885-ban jelent meg a «Magyar Igazságügy» hasábjain. Ezt követték 1884-ben a bűnhalmazat- és törvényhalmazatról, 1885-ben a kísérletről irt monográfiái, az utóbbi mint a magyar tud. akadémia által megdicsért pályamű. Ily előzmények után lépett a gyakorlati működés terére, a melyet 1886-ban mint a budapesti tudományegyetem magántanára kezdett meg. Ezt követőleg gyors egymásutánban haladt előre a hivatali és tudományos téren. Még 1886-ban belépett a budapesti kir. ügyészség kötelékébe mint kir. alügyész ; 1891-ben ugyanott törvényszéki biró és tanácsvezető lett ; majd 1896-tól 1898-ig mint kir. ügyész működött. Az igazságügyminiszteriumban ekkor volt folyamatban a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének s a büntető-novella tervezetének előkészitése. E munkálatokban való részvétel czéljából tehát Baumgarten Izidor 1898-ban mint igazságügyminiszteri osztálytanácsos folytatta működését a Bp. életbelépésének időpontjáig. Az uj törvény gyakorlati alkalmazása különösen a kir. Curiára rótt nehéz feladatot, a melynek sikeres megoldása jórészt a koronaügyészség támogató közreműködésétől függött. Tehát csak természetes folytatása volt az előzményeknek az, hogy Plósz Sándor igazságügyminiszter 1901-ben Baumgarten Izidort a koronaügyészség tagjává nevezte ki. Baumgarten e diszes állásában fejtette ki a legmélyebb nyomokat hagyó működést. Különösen a jogegység érdekében hozott, több esetben nagyjelentőségű határozatok az ő indítványára s az általa előterjesztett indokolás felhasználásával keletkeztek. Tizévi eredményes munkájának elismeréséül a király 1911-ben a kir. Curia tanácselnökévé nevezte ki, a hol a II. büntetőtanács vezetését vette át. E büntetőtanácsnak nagy múltja van, Jogállam. XIII. évi. 5. f. 14