Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A becsület védelme

A BECSÜLET VÉDELME. '77 hogy bárki magánügyeire vonatkozó állítás csak jogos magánszükség megvédése okán bizonyítható; hogy ha a tényállítások csak meghurczolási és sértési szándékból tétettek, sem a közérdek, sem a jogos magánszükség megóvása nem jogosit a valódiság bizonyítására; és hogy a sértettnek minden körülmények közt szabad az állított tény valótlanságát bizonyítania. Hozzá tenném még azt az indítványt, hogy a mennyiben a becsületsértés nem tartalmaz valamely cselekvésre, vagy mulasztásra való utalást, hanem csupán általános sértő, vagy meggyalázó jellegű, ez esetben nem volna semmilyen valódiság bizonyítás megengedendő. E szerint szabad volna a bizonyítás, ha valakit tolvajnak, vagy gyámi kötelességeiről megfeledkezettnek mondanak, mert itt a kifejezés mögött súlyos vádak lappangnak, de ne engedtessék meg bizonyítása például annak, hogy zsebrák, piszkos fráter, szédelgő, vagy gazember, mert az ilyen jelzések nem utalnak cselekvésekre, hanem véleményeket jelentenek, melyek egyéni appreciatió dolgai és a legtöbb esetben konkretizálhatatlanok, a mely tulajdonságok a pernek olyan sülyesztőket és útvesztőket nyitnak, hogy a végén a perek és botrányok halmazában már se bíró, se perfél nem tud eligazodni. Ennek a kalamitásnak, mely a mi pereinkből a sértettre nézve valóságos poklot teremtett, a Curia gyakorlata az oka, a mely tárgyalás közben is jogot adott a sértettnek uj meg uj tények felhozására, egy alig igen megmarkolható, egyszerűen csak goromba szó igazolására, a mi által a sértett egy egyszerű sértő jelzővel szemben sokszorosan kényelmetlenebb és igazságtalanabb helyzetbe kerül, mint hogy ha a legmeggyalázóbb rágalommal illették volna, mely utóbbi biró elé vitelének chanceait előre lemérheti és ez után irányithatja elhatározásait, mig az egyszerűen sértő jelzés beláthatlan és kiszámithatlan esélyeket, sülyesztőket és kelepczéket tartogat, melyek ellen a védekezés, mivelhogy a támadás rég elfelejtett, vagy egyéb kényes családi dolgok ellen a sötétből jön, a legtöbb esetben egyenesen lehetetlen. Jogállam. XIII. évi. 5. f. 12