Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A becsület védelme

A BECSÜLET VÉDELME. esetet ugy tud beállítani, hogy igaznak lássék, vagy egy eloquens védő ugy tud a szivekhez szólni, hogy az értelmet elaltatja? Csak a vádlottak készülnek, a sértett fél a legtöbb esetben nem birja előteremteni* a maga mentő bizonyítékait. Csak a támadó tud csoportositani és szervezni, a megtámadott az esetek legtöbbjében elakadó lélekzettel roskad össze a valószinüsitett valótlanságok összevágó rohama alatt. A valóság bizonyítása a legtöbb esetben a valótlanság bizonyításává fajul. A vádlottnak csak össze kell toborozni egy sor riválist, elbocsátott hivatalnokot, titkos rugók hordozóit, ad normám kolera-bacillus hordozókat, kiknek belső mérges voltáról a sértettnek sejtelme sincsen, vagy egy elegáns tanút, a ki megnyerő külsővel és színezni tudó előadással sajtóperekben azt a szerepet játszsza, melyet a franczia bohózatokban az estélyre meghívott diszgenerális és — a ((valódiság bizonyítva van!»> Azt a sok lehetetlenséget, igazságtalanságot és kimérhetetlen fájdalmasságot, mit a valódiság bizonyitása lege lata okoz, ki lehet küszöbölni és ki kell küszöbölni időbeli korlátok felállítása által, melyek az általános erkölcsi érzésnek és a kultúrember szükségletének megfelelnek. Valamelyes határa csak kellT hogy legyen ugyanis az igazmondás szabadságának is! A társadalom amúgy is az igazság elnyelésén és az őszinte szó elhallgatásán épült és mentől tovább haladunk a kultúrában, annál erősebbek lesznek a fékező és fegyelmező erők, melyek nélkül az emberek egymásközti forgalma minden utczasarkon összegabalyodnék. A czivi)Í7áczió a jó modor, az udvarias formák általánosítása, a melyeknek első törvénye a mások kimélése. Ez a törvény viszont mélyen fakadó forrásból származott, abból, hogy mentől műveltebb az ember, annál jobban észlelheti, hogy a mit ő igazságnak és valónak tartott, a legtöbb esetben csak káprázat volt, vagy pletyka és ráolvasás. A kultúrember azért nem rágalmaz, mert a saját maga ténykedésének sem ismert összes rugóit és elemeit, hogy merné tehát ismerni a másét? Nem mondom, hogy tiltsuk meg általában az úgynevezett való-