Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. 141 foglalt megtámadási okot is létesítette, hacsak a házasság megkötése után nem tanusit oly magaviseletet, a meiy a férjet a különélésre feljogosítja (Curia 1913 szeptember G. 28 1913. Dt. 268. 1. 175. sz.). Megtagadták az ideiglenes nőtartási dijat a nőtől, a kinek megélhetése saját vagyonából é< keresményéből biztosítva van (Curia 1913 október 25. G. 32/1913. Dt. 523. 1. 206. sz.). Az ideiglenes nőtartásdi) mérvének megállapításánál Curia (1913 április 18-án G. 46/1913. Dt. 302. 1. 192. sz.) a házastársak társadalmi állása mellett különben is nemcsak a férj, hanem a nő vagyonát és jövedelmét is veszi figyelembe. A végleges nőtartási igény (Curia 1912 decz. 10. 1004/912. Dt. 49. 1. 28. sz. és Curia 1912 decz. 30 1093 912. Dt. 50. 1. 29. sz.) csakis a bontóperben érvényesíthető. Ha a nő a bontóperben hallgat, arról lemondottnak veendő. Nem nagyon indokolt ez az álláspont akkor, a midőn a nőnek keresetképessége vagy vagyona később veszett el és igy a tartás szükségessége is csak a bontóper befejezése után merült fel. A fér) családfői jogkörébe és annak szabad, szerződéssel sem kizárható választásába utalta Curia (1913 május 24 én G. 324. sz. Ül. 30. sz.) a házasélet folytatása helyének megjelölését. Viszont az elhunyt családfő temetési helyének megszabását, vagy a holttest újra való kiásatását Curia (1913 április 1. 4464 912. Dt. 148. 1. 101. sz.) oly családjogi jogosultságnak fogja fel, a mely azokat illeti, a kik a családi kötelék körén belül az elhunythoz legközelebb álltak, tehát rendszerint az öröklési kapcsolaton belül állókat és adott esetben — az idézettben is — a nőt. A házasság tartama alatt Curia a házassági vagyonjogi szerződés birói felbontását a házastársak tényleges különélésének esetében is megtagadta (Curia 1913 jan. 21. 3071 912. Dt. 76. 1. 48. sz.). Érvényesen tartalmazhat Curia szerint (1913 január 8. 2234/912. Dt. 58. 1. 35. sz.) a házassági szerződés harmadik javára szóló rendelkezést is, a mely esetben az az érdekelt harmadik személyek beleegyezése nélkül a férj javára meg nem változtatható. A házassági szerződések alakszerűségeinek érvényességi jellegétől eltekintett Curia (1913 október 25. G. 45/915. Dt. 325. 1. 207. sz.) a férj adósánál, a ki maga is hozzájárult ahhoz, hogy a tartozását a feleségnek fizeti meg és a teljesítés alól azzal akart kibújni, hogy a házastársak között végbement vagyonátruházási ügylet a közjegyzői okirat alakszerűségét nélkülözi. A hozománykövetelés készpénzhozomány esetében személyes követelés, a mely nem ad a nőnek jogot arra, hogy a férjtől bármikor is annak biztosítását követelhesse ; a csődben e czélra szerzett telekkönyvi jelzálogjog a csődtömeggel szemben hatálytalan (1913 január 28-án 831/912. sz. Ül. 8. sz.).