Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. '39 II. A telekkönyvi jog körében a telekkönyvön kívüli consolidatio hatását megtagadja az a határozat, a mely szerint a jognak és a kötelezettségnek egy személyben való egyesülése egymagában véve a telekkönyvi bejegyzéssel biztosított követelést, mig a telekkönyvi bejegyzés törölve nincs, meg nem szünteti (Ül. 24. sz. C. 1913 május 14-én 3228. sz.). A tartozék fogalmát tisztázta Curia (1913 szeptember 12. G. 48 1913. Dt. 297. 1. 189. sz.) annak megállapításával, hogy a földbirtokon termelt szalma az ingatlan elárverezése esetében nem megy át az uj tulajdonos tulajdonába. Az árverési vevő rosszhiszeműségének gyakorisága vezetett a harmadik jogegységi döntvényhez, a mely szerint az árverési vevőnek a végrehajtatóval vagy a végrehajtást szenvedővel elkövetett és az ingatlanra tulajdoni igénynyel bíró harmadik • személy jogainak megrövidítését czélzó összejátszásán kívül az árverési vétel még azon az alapon is megtámadható, hogy az árverési vevő az árverés alkalmával tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy az elárverezett ingatlan nem végrehajtást szenvedőnek a tulajdona, vagy, hogy arra másnak kétségtelen jogos tulajdoni igénye van (Dt. 353. 1. 219. sz.). A haszonélvező rendelkezési jogának a végrehajtás által történt megszorítását tárgyazza Curia 1913 október 18-án kelt 80/1913. G. sz. (Dt. 333. 1. 211. sz.) határozata. E szerint a végrehajtást szenvedő nincs jogosítva oly intézkedések tételére, a melyek által a haszonélvezet tárgyának jövedelme kevesebb lesz, megváltozik vagy megszűnik és ennek folytán arra sem, hogy a foglaláskor fennállott hasznosítási módot megszüntesse és a hosszú lejáratú haszonbérleti szerződést időnap előtt megszüntesse. A tulajdonközösség több szempontból foglalkoztatta Curiát. Szükségessé vált annak megállapítása (C. 1913 október 14. -48161913. Dt. 369. 1. 228. sz.), hogy valamely osztatlan közös tulajdonban levő ingatlannak perenkivüü megosztásához valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges. Azután többszörösen megszólalt a családjogi kapcsolatoknak az ingatlan tulajdonközösség megosztására való kihatásának kérdése. Nem vette figyelembe Curia ezt a kapcsolatot a férj és feleség közti viszonyban, a midőn időelőttiségi kifogás daczára kijelentette, hogy a tulajdonközösség megszüntetését nem akadályozza a tulajdonostársak házastársi viszonya (Curia 1913 május 6. 3309. sz.). Az özvegyi haszonélvezet azonban Curia szerint (1913 április 9. 2639/1912. sz. Dt. 204. 1.) a tulajdonközösség megosztását akadályozhatja, ha az ingatlan miatta valódi értékében el nem lenne adható. Elutasittatott a kereset, a mely telekkönyvi feltüntetését czélozta annak a korlátozásnak, hogy az utcza szabályozásánál kisajátítás ecetében sem köteles a város az elvett ingatlanrészért kártérítést fizetni (Curia 1913 szept. 10, 3801/912. sz. Dt. 289. 1. i8<; sz.). A város ezt az