Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék fenntartása

A KIR. KERESKEDELMI- ÉS VÁLTÓTÖRVÉNYSZEK FENNTARTÁSA. I iy A fenntartás mellett azonban igen jelentős és komoly érvek szólnak. A legelső az, hogy a külön biróság az ügyek szakszerű elintézését jobban biztosítja, mint az egyesitett biróság. A jogélet speczializálódásának következménye, hogy minden ügyszak egész élet munkásságát betöltő külön tudományággá szélesbedett. Az ügybiróságok létesítése tehát annak a természetes törekvésnek eredménye, hogy az illető ügyszakba tartozó ügyek olyan bírák által intéztessenek el, kik a jogtudomány illető ágában elméleti és gyakorlati jártassággal bírnak. A jog helyes alkalmazásának előfeltétele a jogintézmények szellemébe való bemélyedés, a birói gyakorlatnak és főképen a jogintézmények alapjául szolgáló életviszonyoknak tökéletes ismerete. Bármily kiválóan képzett jogász legyen is bíró — a legkiválóbb tehetségektől eltekintve, — alig képzelhető el, hogy egyformán jó és alapos büntetőjogász és czivilista legyen, hogy a telekkönyvi eljárás részleteit ép oly tökéletességgel ismerje, mint a váltó és kereskedelmi jogot, vagy a szabadalmi és bányajog rejtelmeit, vagy az úrbéri jog szövevényeit. A biró, ki ma egyik, holnap másik ügyszakba tartozó pert intéz el, hol egyik, hol a másik szakmában kénytelen tanulmányokat tenni és már ezzel is lassítja az ügyek elintézését; holott ha állandóan ugyanabban a szakmában dolgozik, az ott szerzett nagyobb gyakorlata lényegesen megkönnyíti neki az ügyek elintézését, mert jobban belát az élet- és jogviszonyok szövevényébe és ezáltal nagyobb garancziát nyújt a jogkereső feleknek arra, hogy ügyeiket az élet követelményeinek megfelelőleg, tehát jól intézi el. Kétségtelen, hogy az a biró, ki — miután általános jogászi műveltségét megszerezte — állandóan egy és ugyanazon ügykörben folytat gyakorlatot, ebben nagyobb tapasztalatot szerezvén, a munkamegosztás elvénél fogva az ügyeket könnyebben és e mellett jobban intézi el, mint az, ki foglalkozása sokoldalúságánál fogva az ügyekbe és életviszonyokba való bemélyedésre és gyakorlat szerzésére nem képes.