Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A kísérlet a tervezetekben

io8 A KÍSÉRLET A TERVEZETEKBEN. sőt tettének indokainál fogva is, esetleg büntetésre méltóbb lehet, mint maga a tettes. De épen ez az analógia elárulja, hogy ha ez az okfejtés netán megáll a segéd és a tettes viszonyában, az épen nem alkalmazható a kisérlet és befejezett bűncselekmény súlyának összemérésénél; magyarázatra sem szoruló tapasztalati tény lévén, hogy egy halálos eredményt létrehozott gyilkosság a közönség jogérzetében mindig sokkal élénkebb visszahatást vált ki, mintha a gyilkos merénylete csak a kisérlet stádiumában maradt. Mintegy közvetitő szerepet vállal e részben is a svájczi tervezet, mely ahhoz képest, hogy befejezetlen kisérlet (délit tenté), vagy befejezett kisérlet (délit manqué) forog-e fenn: az előbbinél kötelezőleg enyhébb büntetést ir elő, az utóbbinál a bíróságra bizza, hogy belátásához képest enyhébb büntetést szabjon. Ha már most a felfogások e divergencziáját látjuk, nagyon érdekes Frank, tübingiai professzor megfigyelése, ki a Vergleichende Darstellungen idevonatkozó feldolgozásában arra mutat reá, hogy az irók legnagyobb részt épen azzal a rendszerrel elégedetlenek, mely saját hazájukban van érvényben, így Francziaországban, a hol az egyforma büntetés rendszere van törvénybe iktatva, a legtöbb iró a kisérlet enyhébb büntetését, mig Németországban, Belgiumban, Olaszországban, a hol a kisérlet enyhébb büntetése a törvényes szabály, a legelőkelőbb irók: Seuffert, Prins, Garofalo és mások a franczia rendszerre való áttérést ajánlják. Az összes elméleti okfejtéseknél azonban meggyőzőbb az a tapasztalat, hogy a mint Garraud franczia tanár konstatálja, Francziaországban, tehát épen ott is, a hol az egyforma büntetés az előirt szabály, alig van eset, hogy a kisérlet ép oly súlyosan büntettetnék, mint a befejezett bűntett. Ha pedig ehhez még hozzáveszszük, hogy pl. az osztrák tervezet is, mely szintén a kisérlet és befejezett cselekmény egyforma büntetésének elvi álláspontján áll, ugy rendelkezik,