Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A kísérlet a tervezetekben

A KÍSÉRLET A TERVEZETEKBEN. E rendelkezésnek felel meg az Angyal-féle tervezet 30. §-a, mely igy szól: «Nem büntethető kísérletért, ki azt — hacsak nem véletlenül vagy tévedésből — oly eszközzel vagy tárgyon követte el, melynek tulajdonságai a bűntett véghezvitelét kizárták.*) Alig kétséges, hogy ez a formulázás a legtisztább subjectiv felfogás törvénybefoglalása, mert hiszen ennek alapján megbüntethető kisérlet miatt az is, a ki pl. teherben nem lévő nőnek magzatelhajtó szert ad be, ha abban a tévedésben volt, hogy a nő teherben van. E következményt kizárni e szövegezés mellett alig lehet. Holott ez a törvényhozónak sem intentiója. Maga az osztrák javaslat tárgyában Lammasch által készített és a felsőház elé terjesztett Bericht (68. 1.) is, midőn e megoldást ajánlja, beismeri, hogy a rendelkezés nem állja meg a szigorú kritikát. Ha a tettes izgatottságában a megmérgezett borral teli poharat egy pohár tiszta borral összecseréli és azt nyújtja oda, vagy ha a gyógyszerész bizalmatlanságból méreg helyett egy ártalmatlan port adott el a tettesnek; a ki ezt másnak beadja, akkor ez ne meneküljön a gyilkossági kisérlet megérdemelt büntetésétől. De a ki kedvesének egy vélt magzatelhajtó szert adott, mely teljesen hatástalan, az ne büntettessék. A két eset közötti különbséget azonban nehéz megállapítani. «Die Unterscheidung ist vielleicht nicht ganz consequent», folytatja maga a jelentés, és ezért azt hiszem, hogy joggal kell attól tartanunk, hogy a szabályozásnak ez a módja a gyakorlatot még nagyobb bizonytalanság elé fogja vezetni. De abban igaza van Lammaschnak, hogy valami törvényes megoldás kivánatos, mert az objectiv iskola büntetlenül hagy eseteket, melyeket a jogérzet büntetésre érdemesnek érez és a társadalom védelme is megkövetelné. A subjectiv iskola viszont oly eseteket is büntetéssel sujt, melyek megbüntetését sem a jogérzet, sem a társadalom védelme nem követeli. Ezért nézetem szerint még legmegnyugtatóbbnak látszik a