Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A kísérlet a tervezetekben

102 Dí BERGER MIKSA tésére való csábitásának büntetés alá helyezése, bárha az a felbujtó akaratától független okoknál fogva egyelőre hatástalan maradt is; de nézetem szerint is, ugy mint Angyal tervezi, csak a legsúlyosabb esetekre korlátozva, más esetekben azonban épen ugy, mint az egyoldalú puszta ajánlkozás is, mely a veszélyességnek rendszerint sokkal csekélyebb fokát rejti magában, egyáltalában büntetlenül hagyandó. A klasszikus iskola dogmatikusainak az az ellenérve, hogy a felbujtás fogalma feltételezi annak eredményességét és igy a felbujtás járulékos természeténél fogva annak kisérlete fogalmilag ki van zárva — a mely okból a német Entwurf tényleg mellőzi is a felbujtás kísérletének poenalizálását — mint puszta formalisztikus szempont alig jöhet figyelembe, a mint hogy a Gegenentwurf is 32. §-ában a felbujtás kísérletének büntetendőségét felvette. De ugyancsak igy rendelkezik a svájczi javaslat is, melynek 23. §. 2. bek. igy szól : «Handelt es sich um ein mit Zuchthaus bedrohtes Vergehen und misslingt die Anstiftung oder bleibt sie ohne Erfolg, so mildert der Richter die Strafe nach freiem Ermessen.» Érdekes azonban felemlíteni végül, hogy az osztrák 1909. tervezet, illetőleg az 1912. javaslat az érvényben levő törvényt annyiban módosítja, hogy mig e szerint a felbujtás kisérlete minden büntetendő cselekményre nézve büntetendőnek van nyilvánítva, addig a javaslat a büntetendőséget csak a bűntettekre szorítja, azzal indokolva ezt, hogy a tapasztalat szerint a bizonyítási alap, melyen a felbujtás kisérlete miatt az elitélés bekövetkezhetnék, rendesen kevéssé megbizható. A javaslat tehát czélszerübbnek ítéli oly vádakat, melyek vagy semmi eredményhez, vagy pláne téves eredményhez vezethetnének, a menynyire csak a jogbiztonság engedi, megszorítani. Épen ezért az üldözést csak a legsúlyosabb és legveszedelmesebb esetekre korlátozza. A mi nem zárja ki, hogy a mennyiben bűncselekmények