Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 2. szám - Jogállam
JOGÁLLAM. 9? találunk itt-ott némi hiányt. Így a közigazgatási jogvédelem nem terjed ki minden legkisebb jogsérelemre, a közhivatalnokok felelőssége csak bizonyos szűkebb körben, fenntartásokkal ismertetik el, az államé pedig közhivatalnokaiért elvileg egyáltalán nem. Mindez azonban a dolog lényegén nem változtat. Mégis Anglia ma a legtökéletesebb alakja a jogállamnak, mert sehol sem oly széleskörű a bíróságok jogoltalmazó tevékenysége; a jogoltalmazó szerep sehol sem gyakorol már előzetesen is oly erős hatást a közigazgatási szervek működésére a jogszerűség szempontjából, mint ottan, mely utóbbi hatás ellensúlyozza azt, hogy gyakorlatilag a közigazgatás jogszerűségének biztositása a szervek állásában és a közigazgatási eljárásban rejlik, valamint ellensúlyozza azt is, hogy az alsó fokon a közigazgatási bíráskodás szervezetileg nincsen elválasztva magától a közigazgatástól. A jogállam az államnak az az alakja, melyben a jog és pedig annak minden ága az ember eszméjének megfelelő és ez a jog az emberi élet minden terén uralomra jut, ez uralomra jutásának megvan az illető jogviszonyban levőktől független biztositéka. A jogállam mai felfogásunkban az államnak lehető tökéletes alakja, mit eléggé mutat az, hogy ezt a fogalmat nem lokalizáljuk egy-egy intézménybe, hanem ha az államot illetőleg általában a jónak, a megvalósitandónak akarunk kifejezést adni, mindig a jogállamot emiitjük. Ha e részben a fejlődést vizsgáljuk, lehangoltan kell konstatálnunk azt, hogy az állam mily hosszú fejlődés után volt csak képes a jogállam fogalom egyik legfőbb elemét: a joguralomnak saját közhatalmi tényei feletti biztosítását megvalósítani. Annak, ki az emberi fejlődés törvényével nálunk először foglalkozott mélyrehatóbban, Eötvösünknek mondása jut eszünkbe : «A ki különböző korszakok politikai intézményeiből akarja az emberiség haladását megitélni, végre kétségbe kellene esnie az iránt» (Uraik, eszmék VI. könyv, II. fej.) és fejlődési törvénye, melyet ő a polgáriasodásban való lassú előhaladásban lát (u. o.).
