Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Kohler József

<6 Df M ESZ LÉ NY ARTÚR székére, s ezzel megnyílik számára a szorosan vett tudományos pálya. Gyors egymásutánban jelennek meg további szabadalomjogi dolgozatai, szerzői joga, védjegyjoga, melyekben az az eszmény dominál, hogy a tisztesség és jóhiszem elvei a kereskedelemben is érvényesüljenek. A mily természetesnek hangzik e követelmény ma s a mily teljes mértékben megvalósult az épen a német kereskedővilágban, oly kevés visszhangra talált akkor, a mikor azt a fiatal Kohler 1884-ben jelszóul választotta: a Reichsgericht az időtájt még szűkkeblű és paragrafusrágó jogértelmezéssel, a kereskedelmi élet a maga kezdetlegességével, a szabad egyéni érvényesülés akkor még dogmaként tisztelt «laisser faire»-féle elvével állották annak útját. A külföldi jog ismeretét, a mire Kohler már akkor nagy súlyt helyezett, a közvélemény fölösleges és haszontalan doktrinarizmusnak tartotta. Még az angol joggal sem törődtek, a melyből pedig épen Kohler és épen a jelzettem téren legértékesebb impulzusait merítette. Ebbe az időbe esik történeti kutatásainak kimélyitése is. Átveszi a Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft szerkesztését s azt azóta is csaknem egymaga végzi. Würzburgban nem igen sikerül e téren tanítványokat nevelnie. Ekkor ébred föl benne először a törekvés a történet bölcseleti feldol^ozására, s ennek első gyümölcse az a kis munka, mely talán legjobban jellemzi egyéniségét, mert a legmélyebb bepillantást engedi ebbe a nagy konczepczióju, rugalmas mozgékonyságú, intuitív erőtől duzzadó lélekbe: Shakespeare vor dem Forum dcr Junspniden^ (1884). A nagy drámairónak különösen két müvét, a Velenczei kalmár-1 és Hamlet-et veszi részletesen bonczkés alá. Az elsőnek jogi elemzésénél szemben találja magát Ihering-ge\, a ki szerint a Shylock ügylete, mint erkölcstelen, már eredetileg semmis, s igy a dogé Ítéletének alapja helytelen. Kohler ezzel szemben megdöbbentően nagy történeti és jogösszehasonlitó apparátussal mutatja ki, hogy minden nép fejlődésében előfordul egy kor, a mikor tartozásoknak a személy ellen irányuló végrehajtása szokásos, s ez alapon rendszerint