Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Kohler József

KOHLER JÓZSEF. 5 5 A mi végül azt a kérdést illeti, hogy üzleti összeköttetés fenn nem forgása esetében a meg nem rendelt áru, pl. sorsjegy megőrzése körül milyen gondosságot tartozik az átvevő kifejteni, a megegyező nézetek szerint csak arra köteles, hogy oly gondossággal járjon el, amint saját ügyeiben szokott. («Sorgfalt eines ordentlichen Mannes in eigenen Angelegenheiten» nevezi ezt Windscheid.) Jogában áll azonban az átvevőnek, az átküldőt felszólítani, hogy a meg nem rendelt árut vigye el. Ennek — ha eredménytelen — az a fontos jogi következménye van, hogy az átküldőnek a késedelme —- mora accipiendi — kezdődik, minélfogva az átvevő azontúl már csak szándékosság vagy nagyfokú gondatlanság esetén felel. X KOHLER JÓZSEF. Irta: Dr. MESZLÉNY ARTÚR. Újév elején körünkben fog időzni Kohler, a világ legsokoldalúbb, legösszefoglalóbb, legrejtelmesebb jogászelméje. A pápuák jogától a mohamedán jogig, a magánjogtól a büntetőjogig, a csőd-, szabadalmi-, védjegyjogtól a köz- és nemzetközi jogig minden az ő birodalma. Nincs számára tér és idő, nincsenek nyelvi, etnográfiai, technikai nehézségek. Izzó fekete szemének egy villanása többet lát, mint egy tuczat szobatudós görnyedő esztendői: a mire ránéz, az él, fejlődik, mert nem lát meg mást, mint életet és fejlődést, nem látja, nem értékeli, nem ismeri a dogmát, a rideg parancsot, a megölő betűt. A mint nem ismer dogmát, ugy nem ismer tekintélyt sem, csak egyet: az argumentum súlyát. Állandó harczban állt Iheringgel, a mig élt, állandó harczban áll ma Planck-ka\, Stammlerrel, sok mással. Ihering-rö\ elismeri ugyan, hogy élénk temperamentum mellett egészséges gyakorlati érzék lakozott benne és