Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A meg nem rendelt áruk jogi helyzete

{JO D? SCHUSTER RUDOLF Erre vonatkozólag igen találóan mondja Staub (id. h. 114;. 1.), hogy a hallgatás ugy értelmezendő «wie Treu und Glauben mit Rücksicht auí die Verkehrssitte dieses .gebieten». Ennélfogva arról, ki sorsjegyárusitóval állandó összeköttetésben van, a sorsjátékokban részt szokott venni, feltehető, hogy a neki megküldött meg nem rendelt sorsjegyet megtartja, ha azt vissza nem utasítja. Ez a német Reichsgerichtnek is a felfogása.* Másfelől azonban annyi is kétségtelenül megállapítható^ hogy nincs oly kereskedelmi szokás, hogy a hallgatás általában véve elfogadásnak volna tekintendő. Ellenkezőleg az az eset, melyben a hallgatás egyenlő az elfogadással, a kivétel. Ily kivétel van nálunk törvénybe iktatva a kereskedelmi törvénynek fent már idézett 320. §-ában, mely szerint a kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, köteles az ajánlat iránt azonnal nyilatkozni, különben hallgatása egyenlő az elfogadással. De még ha az ajánlatot vissza is utasítja, köteles a netán neki megküldött — meg nem rendelt — árut az ajánlattevő költségén ideiglenesen a lehető károsodástól megóvni, ha saját hátránya nélkül teheti és a költségre nézve fedezete van. Ez a §. tehát részletes szabályokat tartalmaz a meg nem rendelt árura vonatkozólag, de csakis üzleti összeköttetésben álló kereskedők közti viszonylatban. Az a szigorú szabály tehát, hogy a hallgatás elfogadást jelent, csakis kivételesen nyer alkalmazást. Sőt még ily kivétel fennforgása esetében is azt látjuk, hogy a törvény a meg nem rendelt áru gondozását a legszűkebb határok közé szoritja, a mennyiben a gondoskodás csak ideiglenes, a küldő költségén és csak akkor eszközlendő, ha az illetőnek hátránya nélkül történhetik és az is csak ugy, ha a költség erejéig fedezet van. Ily kautelák mellett az, kinek meg nem rendelt árut küldenek, eléggé biztosítva van. A gyakorlati életben ezért a meg nem rendelt áru megküldése nem is nagyon gyakori és rendesen * Entscheidungen des Reichsgerichtes in Civilsachen 48. 178.