Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A háború esetére szóló kivételes intézkedések

22 D? BALOGH ARTÚR ezek működésének ily rendkívüli viszonyok közt felfüggesztését, viszont teljesen indokoltnak kell tartanunk. Hiszen ha már normális viszonyok közt is az esküdtbiróságok Ítélete nem egyszer kifogásokra ad okot, nem szenvedhet kétséget, hogy rendkivüli viszonyok közt az állam legfőbb érdekeibe ütköző bűncselekmények elbírálását nem lehet kitenni oly biráskodásnak, melyben meg nem engedhető (nemzetiségi stb.) szempontok érvényesülhetnek. Az a felhatalmazás, hogy a minisztérium, ugyancsak valamennyi tagjának felelőssége mellett, a hadi szükségletek fedezésére szükséges összegeket addig, a mig azok törvényhozás utján meg nem állapittatnak, az elkerülhetetlen szükség mérvéig előlegezhesse és azok megszerzése iránt hitelmüvelet utján ir.tézkedhessék, szintén a szükséghelyzetben és az intézkedés halaszthatatlanságában birja indokoltságát. Az országgyűlés ellenőrzési és jóváhagyási joga azonban e részben is megóvatik, bár természetesen ép a különös helyzet hozza magával, hogy itt az országgyűlés magatartása tekintetében is többé-kevésbbé kényszerhelyzet állhat elő. A köztársasági alkotmányok az országgyűlés budget-jogára is különösen féltékenyen vigyáznak. De még a franczia alkotmányjog is megengedi, hogy a kamarák elnapolása esetében a végrehajtó hatalom iaz elnök) az összes miniszterek felelőssége mellett halaszthatatlan kiadásokra rendkívüli hiteleket vehessen igénybe, a parlamentnek utólag történő bejelentés mellett (1879 deczember 14-ki törvény). Hogy az ultima necessitas az államot a kivételes viszonyoknak megfelelő kivételes intézkedésekre kényszeríti, törvényeink régen belátták, midőn ily esetekre egyes rendkívüli felhatalmazásokat adtak a végrehajtóhatalomnak, a királynak (had- és adóügyben). Egyes régibb közjogi irók (Virozsil, Cziráky) a jus eminens alapján, illetve azzal az érveléssel, hogy minden törvény tartalmához tartozik a «tacita exceptio salutis communis», egyenesen teljhatalmat vindikáltak a király számára a polgárok személyével, vagyonával, jogaival való rendelkezésre, mit azonban*