Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Joggyakorlatunk az 1912. évben büntetőügyekben

296 Ezúttal emlékszünk meg arról, a mult évben megkezdett, de még befejezést nem nyert előadássorozatról, melynek feladata a polgári perrendtartás és a különböző anyagi jogrendszerek egymáshoz való viszonyának ismertetése. Eddig Almási Antal tartott előadást a perjog és magánjog viszonyáról és abban a perbeli cselekmények mélyreható analízisét nyújtotta, különösen azt a kérdést vizsgálva, hogy a czivilis jogügyletfogalomnak mily szerepe van az uj perrendtartásban. Baumgarten Nándor a kereskedelmi jogi vonatkozásokat foglalta rendszerbe; eredményei főkép az i'letékességi szabályok értelmezésénél irányitólag fognak hatni az uj perrendtartás birói gyakorlatára. Kayser Szilárd az uj alaki jog hatását ismertette a szabadalmi eljárásra. Legközelebb alkalmunk lesz visszatérni e tanulmányok behatóbb bírálatára. B—h. BIRÓI GYAKORLAT. ^Joggyakorlatunk az 1912. évben büntetőügyekben. 7. A felülvizsgálat köre. A C. elfogadta a helytelen törvényhelyre hivatkozással beje'entett semmisségi panaszt, mikor a panasz iránja a bejelentés anyagából meg volt állapitható (BDtár VI. 99.). Csak az a panasz nem vizsgálható felül, a melynél a vádlott védelméből sem lehet az értelemre következtetni (BDlár VII. 45.). Eltérve egyes korábbi döntésektől, kimondta a C, hogy a vizsgálati fogság beszámítása kérdésében nincs helye semmiségi panasznak (BDtár VI. 64.); az eltérő esetekben a felülvizsgáltat a Bp. 385. §. 2. p. alapján eszközöltetett. A Bp. 385. §. 2. pontjára alapitottnak vétetett az elkobzás téves elrendelése czimén, valamint a Btk. 93. §-ának helytelen alkalmazása okából emelt semmiségi panasz (BDtár VI. 162; VII. 45.). Ugyané §. és pont alapján vizsgálta felül a C. azt a panaszt, melyet a fiatalkorú vádlott azért jelentett be, mert a fogházbüntetésen felül a BN. 28. §-a alapján javitónevelésre Ítéltetett (BDlár VI. 45.). E semmisségi ok alapján intézkedett a C, mikor a fogházbüntetést megállapító alsóbirósági ítélettel szemben próbárabocsátást tartott megfelelőnek (BDlár VI. 15 5-)Ide vonatott végül a közvádlónak az a semmisségi panasza is, hogy az alsóbiróság a viselt hivatal elvesztésének kimondását tévesen mellőzte (BDlár VI. 79). Nyilvánvaló most már az eltávolodás attól a felfogástól, mely a 385. §. 2. pontja alapján csupán technikai tévedések orvoslását tartja lehetőnek. Jelentékeny ha'adáskép jegyezhetjük fel (1. Jogállam 1912. évf., lói. 1.) azt a megállapítást, hogy a Bp. 384. §. 9. pontjában előforduló