Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény

2 86 DF BÖRCSÖK ANDOR tessük. A minősített beszámitás jogosságát, méltányosságát, hasznosságát támogatták a lélektan, az elmegyógyászat, a jogbölcselet, s a mi mindezek felett áll és valamennyit magában foglalja: a czélszerüség. Bizonyítást nyert, hogy a társadalom védelemre méltó munkás tagjainak érdeke elsősorban, hogy e beteg bűnösök ellen a büntetőjog hatályosabb intézkedéseket léptessen életbe, oly eszközöket, a melyek a hol kell büntetve, a hol helyénvaló gyógyítva, s a hol elkerülhetetlen, a káros elemeket teljesen eliminálva * csökkentsék a mind jobban terjedő bűnözést. A czélszerüség egymagában elég jó érv a beszámitás régen elavult abszolút fogalmának híveivel szemben, kifejtettük azonban a természettudományok kisérleti eredményeit is, a melyek az előbbivel egybehangzóan tételünket kétségtelenül bizonyossá tették. A miképen a filozófia saját nézőpontjából nem ismer sem bünt, sem erényt, sem beszámithatatlanságot, sem beszámitást, hanem csupán bizonyos következményekkel járó cselekedetet, azonképen a büntetőjog, hogy saját feladatát megoldja, kénytelen elismerni és a régi nézet legmakacsabb képviselői is mind határozottabban el fogják ismerni a korlátozott beszámithatóságot. AZ OSZTATLAN KÖZÖS LEGELŐKRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY. Irta: Dr. BÖRCSÖK ANDOR. A Jogállam hasábjain már reá mutattam azokra a súlyos gazdasági és szocziális bajokra, a melyek a volt úrbéres, közbirtokossági és más hasonló jellegű közösségek jogviszonyainak rendezetlensége folytán állották elő. Ezeken a bajokon igyeke* Ily büntetés azonban csak élethossziglan való elszigetelés lehet. Szükségesnek látszik e megjegyzés, mert egyébként a dolgozat keretében a halálbüntetés eltörlésének megvitatása nem volt elhelyezhető.