Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Bűnösség és beszámíthatóság. A korlátozott beszámíthatóság a büntetőjogban. 3. [r.]

276 D7 VÁGÓ JÁNOS igazoltnak látjuk. Állításunkat megerősítik azok az esetek, a melyeknél nagyon is kétséges, hogy a morál, különösen a jövő moráljának szempontjából hibáztathatók-e azok, a kiket büntetünk, s a kinek büntetését az államhatalom czélszerünek, igazságosnak tartja. A politikai bűnösök, a kik a kényszerűség hatása alatt despotiákban nem ritkán véres cselekedetekre ragadtatják magukat, nemhogy aljas indokból, hanem a legnemesebb érzelem, embertársaik iránt való odaadó önfeláldozó szeretet hatása alatt követik el bűneiket. A mint a költőmondja: «bűnük egy volt, az erény!»> Tetteiket az a meggyőződés vezérli, hogy bár koczkára teszik nyugalmukat, vagyonukat, szabadságukat, sőt gyakran életüket is, mindez áldozatot a legszentebb czél, az emberiség boldogságáért hozzák. Ilyenek a másfajta menthető okokból bűnözők, a kik pl. saját, vagy hozzátartozóik becsületének védelmében követnek el büntetendő cselekményt. Ide sorolható példa a némely országban még ma is divó vérbosszú intézménye. Ide számithatók általán a jóhiszemű bűntettesek, a kiket cselekedetükben nem egyéni érdek, vagy más aljas beteges indok, hanem valamely méltánylást érdemlő motivum vezetett, talán a kötelesség téves felfogása, vagy az eseményeknek nyilvánvalóan ellenállhatatlan kényszere. Ezek büntetésének alapja nem egyéb, mint a társadalom többségének ítélete, mely azokat a cselekményeket, ha erkölcsileg kifogástalanoknak is, de a közre nézve mind e mellett károsaknak és igy büntetendőknek tartja. Csak ez okból magyarázható, hogy midőn a társadalom leghasznosabb tagjai, az erősek, az okosak, a vitéz katonák követtek el véres bűntetteket, gyilkolták le ellenségeiket, vagy mint a középkornak legendákba foglalt hős lovagjai, állandóan a védtelen kereskedők kirablásával foglalkoztak, előtörve rablóváraikból, — nem büntették őket, mert hiszen a gyengébb, következéskép tökéletlenebb elemek pusztulása ha erkölcsileg jogtalan és bűnös volt is, nem volt oly veszteség a társadalomra, mintha a hősök, az erősek, a katonák, várurak, a haza védel-