Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 4. szám - Bűnösség és beszámíthatóság. A korlátozott beszámíthatóság a büntetőjogban. 3. [r.]
274 Df VÁGÓ JÁNOS járt, ugy ma már nincs komoly tudós, a ki a korlátlanul szabad akarat hitét vallaná, a mely tudományos felfogás pedig jelenlegi büntetőtörvénykönyvünk s hozzá hasonlóan a legtöbb európai Btk. követi. Igaz ugyan, hogy látszólag még mindig akadnak e felfogásnak védelmezői, de valósággal oly feltételek és módosítások mellett ragaszkodnak az indeterminizmushoz, hogy lényegében már-már azt tanítják, a mit a deterministák s meghatározásaik ezekéitől jóformán csak külalakban különböznek. így Fayer tanítása, hogy az emberi cselekedetek madártávlatból nézve törvényszerüeknek látszanak ugyan, de az egyes ember a mindennapi életben szabadon irányítja akaratát, burkolt formában a determinista álláspontot hirdeti. Maga az az egész felfogás, mely szerint a beszámítás kérdése független az akaratszabadság, vagy kötöttség kérdésétől, hallgatólag a determinisztikus irányt támogatja. Mert ha beszámítható az a cselekmény is, melyet nem akarata szabad elhatározási képességének birtokában hajtott végre a tettes, akkor csak egy kis értelmezésre van szükségünk, hogy a determinizmns birodalmába érjünk. Lis;t Lehrbuch des deutschen Strafrechts cz. müvében támogatja e felfogásunkat, midőn kijelenti: «...dassdie Zurechnungsfáhigkeit mit der Willensfreiheit nichts zu thun hat. Zurechnungsfáhig ist jeder geístig reife und geistig gesunde Mensch». További fejtegetésében a STG. 51. §-áról azt mondja, hogy a törvénybe foglalt «freie Willensbestimmung» kifejezés nem jelent mást, mint hogy ki volt zárva a beteges elmezavar folytán az akaratelhatározás lehetősége (durch krankhafte Störung der Geistesthátigkeit). Itt látnivaló, hogy Liszt csak a determinizmus szó használatát kerülte, de lényegében annak igazságát hirdeti. Mint jellemző adatot, helyénvalónak látszik megemlíteni hazai irodalmunkból az indeterministáknak régebbi tekintélyes képviselőjének, Schnierer-mk véleményét, a ki a büntetőjogról irott tankönyvében az akaratszabadság kérdéséről még igy beszél:
